Szerző: Fehér Balázs
2016.05.10.
Mindkettőről a Nyugat és a Kelet harca jut eszembe, meg az a sajátos átmenet, amiben nyakig benne vagyunk. Míg a nyugati rendszerekben ott lapul a korrekció és a véleményszabadság lehetősége, keleten ignorálás, lejárató kampányok, adóhivatal, gumibot, rosszabb esetben börtön vagy halál vár arra, aki a rendszert megkérdőjelezi. Mi ennek most nagyjából a közepénél tartunk. Jelen összehasonlításnak „csak” annyi a relevanciája, hogy egyre jobban érződik, hová tart az ország jó ideje. Itt már nem csak rossz kormányzásról, itt-ott lecsorgó milliárdokról van szó. Egy országot hajtanak az uralmuk alá és nagyon nem finnyásak. Ne legyenek kétségeink: a fideszes hatalomgyakorlók pontosan addig a pontig fognak elmenni, ameddig a választók ezt hagyják. Addig a már-már diktatúrára hajazó állapotig, amíg mi meg nem állítjuk őket – lásd terror-törvény. A képlet egyszerű: ha a holland miniszterelnök sógora véletlenül állami megbízást nyer, a miniszterelnök másnap lemond. Ha az angol külügyminiszter fia ittasan elgázol valakit, börtönbe megy. Faymann kancellár pedig épp tegnap mondott le az időközi sikertelenség miatt. Emellett szabadon lehet rajtuk röhögni, karikatúrákat rajzolni, oknyomozni, ellenzékben politizálni, és vitatkozni. Az ezzel szembeni képlet Keleten némileg egyszerűbb: ha a belső körhöz tartozol, bizton számíthatsz állami pozícióra, trafikra, földre, nagykövetségre, kutatóintézetre. Ha lopsz, a rendszer összezár, újságíróknak kuss, iratokat kiperelni évek munkája, nyilvánosságot, szabad választást, demokratikus rendszert, ellenvéleményt pusztítani, ahol csak lehetséges. Közben pedig igába, egzisztenciális függésbe szorítani, akit csak lehet. Ezek volnának a kezdeti módszerek...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.