Szerző: L. Ritók Nóra
2016.05.07.
És akkor sem lesz hatás, ha elengedjük a felvett fonalat, és akár szakaszosan is, de elveszti a folyamatosságát a fejlesztő munka. Olyan rémes, hogy nem tudtuk ezt most sem érvényesíteni pl. a tanoda pályázatok esetében. Mert ezt nem lehet hónapokra, félévekre abbahagyni, az addig felépített hatásrendszer eredménye eltűnik, elmennek a szakemberek is, hiszen meg kell élniük valamiből. Aztán elölről kell kezdeni az egészet, ha végre kihirdetik a pályázat eredményét, amire már lassan hónapok óta várunk. És persze az is érdekes lesz, hogy milyen lesz a nyertes lista. Az előzőből kimaradtunk, a sok, tanodát először nyitó ismeretlen szervezet pályázata akkor jobbnak találtatott, mint pár régóta működőé. Azóta szakmailag még erősebbek lettünk, tanoda-módszertani fejlesztések kidolgozásának sorába kapcsolódtunk bele, segítve folyamatosan másokat is azzal a tudással, ami nálunk van. De ennek ellenére nem lehetünk biztosak a támogatásban. Várunk hát, és reménykedünk.
A folyamatosság a közösségfejlesztésben is meg kell, hogy legyen. Most fejeztük be a két éves NCTA-s programunkat, ahol sikerült kibővítenünk és megszilárdítanunk azt a közösségi magot, amire számíthatunk. A program elején és végén készített szociometria meggyőzően mutatja a változást, a velünk már munkaviszonyban dolgozók pozíciója tovább erősödött, és sokan, akik elköteleződtek már a változásban, a többiek megítélésben is javultak. Azok pedig, akik még mindig a „nekünk jár” malomban őrölnek, és nem igazán akarnak aktívan tenni az élhetőbb faluért, nos, ők a periférián maradtak, megjelölve nekünk az újabb feladatot, kitalálni, hogyan húzhatnánk őket valahogy beljebb.
Most, keresve a következő továbblépési pontot, a heti találkozókkal megyünk tovább, nem engedjük el azokat, akik már közösséget alkotnak. Mert mi folyamatokban gondolkodunk...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.