Szerző: Kerekes Sándor
2016.04.29.
Yonatán a semmiből került elő, de nem váratlanul. Ezer mérföldekről válaszolt kanadai hirdetésemre, Izraelből, s mint a nejem mondta, a stílusa majdnem tökéletes volt amivel teljesen elbűvölt bennünket. Bérbevette a házunkat emailben, anélkül, hogy valaha is láttuk volna egymást. Mire úgy fél év múlva személyesen is találkoztunk vele, már szinte barátok voltunk és ezt a befejezetlen állapotot egy vacsorameghívással kívántuk beteljesíteni.
Ez volt a kezdet.
Azután a környékünket annyira attraktívnak találta, hogy a közelben gyorsan vett egy lakást, ahova hamarosan beköltözött. Vacsora-találkozásaink így három éve tartanak, és emailváltásokkal kiegészített szavai nyomán lassan kibontakoztak egy különös történet részletei. Yonatán elragadó asztaltárs, tele érdekes tapasztalatokkal, különösen a korához képest. Időnként elhallgat, mintegy összeszedni a gondolatait, majd egy teljesen kerek, mélyenszántó, szinte nyomdakész esszében bontja ki a felvetett témában a véleményét. Jópár hónap eltelt már a kölcsönös meghívásokkal, amikor először megemlítette, hogy neki is magyar felmenői vannak.
”Mi a fene! Hát már neked is, Yonatán?”
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.