Szerző: Lencse Máté
2016.04.17.
A TanodaPlatformnak és a Norvég Civil Támogatási Alapnak hála 6(!) szervezet gyerekei találkozhattak ma Budapesten és mérhették össze tudásukat 5 társasjátékban és fociban! A pécsi Élmény Tár Tanoda, a szegedi Motiváció Műhely , a Toldi Tanoda, a Regionális Waldorf Gimnázium, a Cfcf Alapítvány és a perei Indahouse Hungary összesen 57 munkatársa, önkéntese és tanulója vett részt a programon! A Waldorf Gimi volt a házigazdánk, nagyon szépen köszönjük! És nagyon-nagyon köszönjük minden felnőttnek és középiskolásnak, akiknek az egész napos odafigyelésének hála semmi baj nem történt és mindenki euforikus hangulatban térhetett haza!
Még mielőtt belefognánk a dicsekvésbe, nézzük meg, miért is volt fontos számunkra ez az esemény. Hiszünk abban, hogy a tanodai munka egyik fontos eleme, hogy minőségi találkozásokat szervezzen gyerekek között, jelen esetben: falusi és nagyvárosi tanodások és fővárosi waldorfosok között. Egy ilyen eseményen, ahol a közös játék, az egymás elleni verseny a keret, számos – például az integráció szempontjából – fontos momentum jelenhet meg. A legfontosabb cél számunkra az volt, hogy ilyen környezetben élhessék meg srácaink saját hozzáértésüket. Évek óta játszunk társasjátékokat, tudjuk, hogy többen nagyon ügyesek, hogy sokféle játékot ismernek, hogy minőségi partikra képesek számos játékmechanizmusban. Ezt a tudást azonban eddig egymásnak és nekünk, önkénteseknek, pedagógusoknak tudták csupán megmutatni, itt volt tehát az ideje, hogy kortársaikkal is megmérkőzzenek.
Aki ismeri a munkánkat pontosan tudja, hogy a társasjátékok kapcsán a tehetséggondozás, a verseny vagy az edzés kulcsszavak mennyire ritkán kerülnek elő. Az a fajta társasjáték-pedagógia, amivel mi foglalkozunk nem erre épül: sokat játszunk, sokfélét. Jellemzően nem mi tanítjuk a gyerekeket, hanem maga a játék. Az egymás után lejátszott partik, az értelmezett eredmények, a változtatások vizsgálata vezet fejlődéshez, mi ezt elég puhán támogatjuk: saját játékunkkal, egy-két szóval, a játékok kiválasztásával. A verseny most is eszköz volt csupán, egy motiváló helyzet, újfajta játékélmény biztosítása. A háziversenyen is azt díjaztuk, aki több napon át, többféle játékban tudott jól szerepelni, tehát az mehetett a budapesti döntőbe, aki a legkiegyensúlyozottabb volt. Így fordulhatott elő mindkét korcsoportban (alsós-felsős), több versenyszámban, hogy nem az utazott, aki adott játékban a legjobb volt, de így is csodálatos eredmények születtek...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.