Szerző: M. Révész Zsuzsa
2016.04.24.
A tolerancia-ablak egy olyan pszichológiai kifejezés, ami arra utal, hogy a kül- és belvilág hatásaiból mennyit tudunk egészségesen elviselni és kezelni. Ha a bennünket érő hatások az „ablakunkon belül” vannak, akkor nem érezzük zavarónak azokat, de ha kívül esnek az elviselhetőségi tartományunkon, akkor rossz közérzetet, stresszt okoznak, veszélyesnek minősítjük őket.
Mit jelent ez?
Vannak akik ágyúdörgés mellett is képesek aludni, másokat egy óra ketyegése is felébreszt. Van, akit nem zavar a munkahelyén, ha a munkatársai beszélgetnek, míg más falra mászik, ha nincs csend körülötte. Különbözünk egymástól érzékszerveink érzékenységét és idegrendszerünk teherbíró képességét tekintve. Ennek alakulása egyrészt genetikai adottságoktól is függ, másrészt nagy szerepet játszik benne a korai anya-gyerek kötődés minősége. Ha az elsődleges gondozó optimális mértékben elérhető, amikor a csecsemő valamilyen szükségleti állapotba kerül (éhség, fáradtság, fájdalom, stb.) és időben megszünteti a kínzó állapotot, akkor a kisgyerek a világot biztonságosnak tapasztalja majd. Ez a mintázat lesz az alapja a jól működő érzelem-regulációnak, a saját szükségletek felismerésének és a későbbiekben azok megfelelő kezelésének.
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.