BEZZEGANYA
Szerző: Niki
2016.04.02.
Miiii? Egy szülést fogsz fotózni? Vállaltad? Nem félsz? De most tényleg, oooott? Mindent? Engedik? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket kaptam, amikor lelkesen meséltem az ismerőseimnek, hogy milyen kalandra vállalkozom. Kevesen voltak, akik osztoztak a lelkesedésemben. A nők, anyák többsége első hallásra visszariad a gondolattól, hogy őt (vagy bárki mást) a szülése közben egy „vadidegen” fotózgassa. Ez részben érthető is, hiszen ez egy nagyon intim helyzet és kevesen tartják magukat ebben az állapotban fotogénnek. A legtöbbekben – azt gondolom – azért ekkora az ellenállás, mert nem tudják, miről is szól ez valójában. Én sem tudtam. Azt hittem, tudom, de fogalmam sem volt.
Van egy lányom, anyaként tehát átéltem, hogy milyen is egy szülés. De sem segítőként, sem fotósként, sem egyéb más minőségében nem vettem még részt hasonlóban sem. Igyekeztem felkészülni, leginkább persze szakmailag, hisz úgy gondoltam, emberileg nagy meglepetés nem érhet. Voltak elképzeléseim arról, hogy mit is szeretnék kihozni a dologból: szépen a háttérből figyelem az eseményeket, anyuka-apuka szeretetben vajúdnak, Hédi megszületik, és ahogy a nagykönyvben, öröm és bódottá, én meg minden arra érdemes pillanatot lencsevégre kapok. Ahogy szoktam. De mindenki tudja, itt túl sok a bizonytalan tényező. Itt kár tervezni. Így persze nem is olyan volt, mint amire számítottam. Annál sokkal, de sokkal jobb!
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.