Szerző: PuPu
2016.04.26.
Ha egészség van, akkor jöhetnek a gondok, megoldjuk!
Holnap talán optimistábbak lehetünk, nem igaz?Hát, itt van a tegnap holnapja, és attól tartok, hogy sok optimizmusra ezen a területen sincs okunk.
Bevezetésképpen ballagjunk vissza a kályhához, az utolsó békeévek korához, a múlt század nyolcvanas éveinek közepéhez, végéhez.
Az igazság az, hogy az egészségügyet akkor is szidtuk, a tetejében ehhez is mindenki ért, hiszen mindenkinek fájt már a torka, - ma is szidjuk, mert ma is értünk hozzá, ma is fáj a torkunk, csak az nem mindegy, hogy mennyire és mitől.
Talán egy libás példával megvilágíthatom: nem mindegy, hogy a liba torka attól fáj, mert hirtelen összekapkodta a földre esett mirelit-meggyet, vagy azért, mert a háziasszony a nagykéssel sütésre készíti elő.
Azokban az években az egészségügy elfogadható színvonalon tette a dolgát, hosszú évek alatt csiszolódott működése jóformán zökkenőmentessé tette a betegellátást, a legszegényebb ember is hozzáférhetett a rendszer erőforrásaihoz.
A társadalombiztosítás megteremtette a gyógyító munka anyagi alapjait, a befizetett járulékokért járt is valami.
Hálapénz ugyan akkor is volt, de az a rendszer üldözte azt, ha előre kérték a hála kifejezését, ez valamelyest konszolidálttá tette az egyébként abnormális szituációt.
Várólista nagyon kevés helyen volt, az se volt valami túl hosszú, mindenesetre az egyszerűbb ellátásokra ez kicsit sem volt jellemző.
Amerika - igen, az USA - hozzánk járt tanulmányozni az egészségügyi ellátórendszert, meglehetősen jó eredményeket értünk el az egyes népbetegségek gyógyításában, például a TBC gyakorlatilag megszünt, köszönhetően a remekül kiépített megelőző rendszernek, a kötelező tüdőszűrésnek.
Mára a hajdan állampolgári jogon járó egészségügyi ellátás kormányzati kegyként funkcionál, a befizetett adóért nem jár semmi, minden csak adható, és a mai rendszer nem erőlteti meg magát..
ITT OLVASHATÓ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.