Szerző: győri
2016.04.15.
Új, speciális doktori fokozatszerzési eljárásban, mindössze egy év alatt doktori címet szerezhetne egy sportoló vagy sportszakember. Ezt javasolta Mocsai Lajos, a Testnevelési Egyetem rektora.
A doktori címhez a javaslat értelmében diplomára és egy középfokú nyelvvizsgára volna szükség, a jelöltnek hosszú ideig tartó, kimagaslóan eredményes sportszakmai múlttal kellene rendelkeznie, és a doktori bizottság előtt meg szóban be kellene mutatnia és meg kellene védenie ismereteit. A sajtó és a Facebook napok óta Mocsai unortodox javaslatán hüledezik vagy köszörüli a nyelvét, pedig a javaslat korántsem precedens nélküli. A Švejkből emlékszünk például Welfer hadidoktorra, aki külön eljárásban szerzett doktorátust. Az ő esete annyiban különbözik a reménybeli sportdoktorokétól, hogy neki esze ágában sem volt ledoktorálni, a bácsikája ugyanis végrendeletileg mindaddig éves stipendium fizetésére kötelezte örököseit, amíg Friedrich Welfer meg nem szerzi az orvosi diplomát. Tekintve, hogy az ösztöndíj összege körülbelül négyszerese volt a segédorvosi fizetésnek, Welfer igyekezett a legtávolibb időpontra kitolni az összes gyógytudományok doktorává való kinevezését. Csak tanult, csak tanult, az örökösök meg dühöngtek. De aztán kitört a háború, és Friedrich Welfer orvostanhallgatót behívták katonának, és az egyik örökös, aki a hadügyminisztériumban szolgált, elintézte, hogy Welfer hadidoktorátust tehessen. „Írásban doktorált. Számos kérdésre kellett válaszolnia egy űrlapon, s ő mindenhová ezt a sztereotip választ írta: »Lecken Sie mich am Arsch!« (Nyalják ki a seggem!) Három nap múlva az ezredes közölte vele, hogy megkapta az összes gyógytudományok doktorának oklevelét...” – olvassuk Hašeknél. Természetesen tudjuk, a két eset között vannak eltérések, és a javaslat is még elfogadás előtt áll, de a reménybeli sportdoktorok kérdőívéhez már megvan a helyes válasz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.