Szerző: Lane
2016.04.25.
Nem szeret, elhagyott, goromba volt, megcsalt, megbántott, leordított, megvert, elvette, átvert…
A nehéz helyzetek nyugodt megélése nagy hitet és bizalmat kíván. Bizalmat a világban, a sorsunkban, és hitet arra, hogy mindegy, mi történt a múltban, a jó velünk is bármikor megtörténhet.
Gyakran hibáztatják egymást az emberek: férj a feleséget, vagy fordítva, a szülő a gyermeket, a gyerek a szülőt. Nem egyszer elhangzik, hogy „csak azért sem engedek”, vagy hogy „majd jól megmutatom én neki, hogy kivel kezdett…”, az sem ritka, hogy valaki azt gondolja, hogy „csak egy igazság létezik, mégpedig az, amit én gondolok”.
Nem mondom, hogy soha nem ér bennünket igazságtalan vád, vagy nem kapunk eltúlzott negatív reakciót. Minden ilyen esetben valós és helyénvaló a fájdalmunk, vagy félelmünk. Ám nem tudom elképzelni, hogy körülöttem béke és szeretet legyen, ha én folyton csak szidok valakit, ha én csak abban lelem megnyugvásom, amikor az egóm szempontjából kedvező történésnek leszek alanya. Úgy hiszem, nem attól fog változni valami, ha erővel és haraggal fellépek ellene, hanem, ha megnézem, hogy hol és mit tudok segíteni, hogy megváltozzon.
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.