Szerző: Kertész Ákos
2016.04.06.
Lefekszik és befordul a fal felé.
Kész.
Mert nem látja értelmét, mert hátranéz, és nem jön mögötte senki. Senki. Egy teremtett lélek sem.
Micsoda nép ez? Én azt mondtam: genetikusan alattvaló. Nagyon szelíden, elnézően fogalmaztam.
Radnóti jut eszembe, Radnóti csak hallgatott: „mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, ‒ a rettentő szavak tudósa, Ézsaiás.”
De Radnóti tudta, hogy egyszer vége lesz. „Ó, tarts ki addig lélek, védekezz!”, és, hogy addig kell kitartani, „míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja.” Annak, ami Magyarországon van, nem látni a végét. Ha mégis elképzeli az ember, nem a szabadulás jelenik meg előtte, hanem, hogy az ország végül olyan zárvány lesz a világban, mint Észak-Korea.
Miféle nép ez? Negyedszázada csatlakozhatott volna a szabad népek, nemzetek, országok közösségéhez, és rövid hezitálás után tudatosan a rabszolgasorsot választotta, igen, választotta, mert nem kényszerítette rá senki és semmi.
Csoda, ha Sándor Mária hátranéz, és úgy látja, senki se követi? Nincs mögötte semmi, csak az ásító üresség?
Új hír, hogy mégsem adja föl. Ha április tizenötödikén még egyszer hátranéz, és ha követők sorakoznak mögötte, ha feketéllik az egészségügy az elszántaktól, akik követni hajlandóak őt a küzdelemben, mégsem adja föl.
(Milyen nép a magyar? Hát ilyen nép. Kossuth Lajos is azt üzente, elfogyott a regimentje. És akkor mi van? De ha még egyszer azt üzeni…)
Tökéletesen megértem Sándor Máriát: a Kossuth-nótára gondolok, és csak örülni tudok, hogy mielőtt föladná, ad magának és a csapatának, az egészségügyieknek még egy esélyt.
Még egyszer azt üzeni…
ITT OLVASHATÓ
VálaszTörlésElbocsátással fenyegetik azokat a nővéreket, ápolókat, akik jelzik, hogy részt vennének azokon a fórumokon, ahol Sándor Mária szólal fel - nyilatkozta a fekete ruhás ápolóként ismertté vált aktivista a Magyar Nemzetnek.
Kifejtette, még egyszer megpróbálja cselekvésre bírni az ágazat szereplőit, ha nem sikerül, nem küzd tovább. Ha viszont felhívására az egészségügyi dolgozók fekete ruhát húznak április 15-én, hogy ezzel demonstrálják az egészségügy gyászos helyzetét, és hajlandóak a tanárok mellett sztrájkolni, akkor az már értelmet ad a küzdelmének. Egyúttal akkora erőt, politikával szembeni összefogást jelenthet, amely már változtatásra kényszeríti a vezetőket.
Az aktivista szerint ahhoz, hogy a kórházigazgatók és orvosok végre felemeljék szavukat, arccal, névvel kiálljanak, és beismerjék, hogy tarthatatlan állapotok uralkodnak az egészségügyben, a vezetők emberségére volna szükség. Sándor Mária szomorúnak nevezte, hogy az egészségügyi vezetők nem a dolgozók érdekeit képviselik, hanem fölfelé, a kormánynak bizonygatják, hogy igenis működik a rendszer. Szerinte azonnali béremelés kellene, különben csak az kap majd megfelelő ellátást, aki fizet érte.
Kirúgással fenyegetik Sándor Mária támogatóit (Népszava)
A Magyar Nemzet cikke a témában pedig itt olvasható:
Sándor Mária a megfélemlített dolgozókról (Magyar Nemzet)