ROMA TRADÍCIÓK ÉS AZ INTEGRÁCIÓ

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. Ritók Nóra
2016.04.10.

Amikor elkezdtem ezt a munkát, rengeteg dolgot másképp gondoltam a szegregátumokban élő cigányok világáról. Tele voltam én is romantikus elgondolásokkal, olyan misztikusnak tűnt ez a világ…. messziről. És persze tele voltam azokkal a sztereotípiákkal is, amelyeket az én szocializációm rakott rám velük kapcsolatban.

Aztán, ott, a generációk óta átörökített nyomorúságban dolgozva velük, kezdetben nem tudtam szétválasztani, mit határoz meg a cigány identitás, és mit a szegénység. Mert az egész egy iszonyatosan bonyolult problémahalmazzá gubancolódott már össze, és ráadásul közösségenként nagyon más, sokféle helyi hatás torzítja tovább különböző irányokba.

Azt már rég megértettem, hogy ahol a nélkülözés nem zilálta szét a közösségeket annyira, ott a roma identitás kulturális elemei, a hagyományok még működnek, mint közösségmegtartó erő. Sőt, kifejezetten gyúrnak is rá, hogy meglegyen, mert ehhez büszkeség is társul, és befogadás is, hiszen a roma zene, tánc, művészetek mindenkit méltán elbűvöl. Ezek a szép példák a „kiemelkedésre”, és ők viszik is ezt tovább, ki az autentikus irányt tartva, ki a modern dolgok felé, de vállalva és hangsúlyozva a romaságát, építve ezt a kultúrát tovább.

Amikor ezeket a pontokat kerestem a szegregátumban, nem nagyon találtam. Ezeket a nyomor már bedarálta. Itt már nincsenek átörökített mesék, énekek, rituálék, az oláh cigányok tánca talán az egyetlen, ami élő kapocs még, de az autentikus cigányzenét már felőrli a “slágeres” vonal. Nincs erő, és tudás, ami segítene megértetni velük, hol van a határ, ami mögött már valami más van...

ITT OLVASHATÓ