Szerző: Gyarmathy Éva
2016.04.26.
A tehetségnek a belső hajtóerő az egyik fő eleme. Amikor már mindenki feladta, ő még mindig nem nyugszik. A kihívások erősítik és éltetik. Ez azt is jelenti, hogy a tehetségnek akár a gyenge oldala erősséggé is válhat a megküzdés során. A tehetség szemléletében nincs lehetetlen, csak tehetetlen.
Az ókori Athén nagy szónoka, Démoszthenész, beszédhibákkal küzdött, beszéde artikulálatlan volt és dadogott. Beszédhibái ellen kavicsokat tartott a szájában, futás közben verseket szavalt és a tengerparton hangjával igyekezett legyőzni a hullámok morajlását. Bruce Willis, a neves színész is küzdött a dadogással, és egy színjátszókörben tette magát túl ezen a problémán. Súlyos dadogó volt John Paul Larkin, Scatman John, amerikai jazz zenész és költő, aki megalkotta a „scat” éneklést és táncot, melynek legismertebbje a „Scatman” című slágere.
A zene és zenetanulás segíti a kontrollműködés fejlődését is, és miközben a gyengeségét csökkenti, kiemelkedővé válhat az ember. Számos zenész, zeneszerző figyelemzavarral küzd/küzdött, amit, ha kezelni tud, az alkotást segítő vizualizáló, álmodozó alkathoz vezet.
Egyre több tehetséges diszlexiás gyerek és fiatal fordul a robotika felé. Egyébként is az egyik jellemző önfejlesztési terület a programozás a diszlexiás agy számára. A robotika pedig még sokkal nagyobb segítség a részleteket, irányokat, viszonyokat nehezen kezelő agy számára. A programozás ugyanis módszerességet, a részletek, viszonyok pontos követését, leképezését kívánja. A hibák pedig gyorsan megmutatkoznak, és a robot különösen vizuálissá teszi ezeket, vagyis nagy segítség, hogy szembesüljön az ember a hibájával, és kijavítsa azt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.