ORBÁN ÉS A ZSIDÓK - A HÍZELGŐ ÁTVERÉS ANATÓMIÁJA (7. RÉSZ): ZÁRSZÓ

KANADAI MAGYAR HÍRLAP
Szerző: Göllner András
2016.04.25.

Göllner András hét részes sorozatának utolsó része a KMH-ban már publikált hatodik, ötödik, negyedik, harmadik, második és első részből folytatódik. A szöveget lektorálta a KMH részére Kertész Ákos.

 

Egyszer s mindenkorra elég volt abból, hogy pusztán a zsidó szenvedéstörténeten keresztül szemléljük a történelmet, és ennek alapján írjuk a hivatalos kánont. Elég volt, elég volt, elég volt!

–Bayer Zsolt. Magyar Hírlap, 2016

 

Összefoglaló

E sorozat azt a tájat mutatta be, amellyel Dante, a pokol legalján találkozott, 800 évvel ezelőtt. Azt a fajta átverést járja körül, amely a szeretet látszatát keltő hízelgéssel operál, ezzel a módszerrel fosztja meg áldozatait természetes jogaiktól – a boldogságtól, a szeretettől, az embertársaik iránti bizalomtól – és teszi mind ezt úgy, hogy az átverésből származó fájdalom-érzetet az áldozat képtelen valaha is elfelejteni.

Nem azért vágtam bele ebbe a munkába, hogy felejtésre tanítsam zsidó testvéreimet: az nem csak lehetetlen, hanem egyúttal becstelen vállalkozás is lett volna. Célom ennek ez ellenkezője volt: élesíteni, frissíteni, fejleszteni akartam zsidó és nem-zsidó testvéreim emlékezetét, és olyan módon, hogy az ne a fájdalmukat, hanem a jó érzésüket, újjászületésük esélyeit növelje. Végső soron, e sorozattal azt akartam elérni, hogy olvasóim erőt merítsenek mind abból amit láttak, hallottak, átéltek, és képessek legyenek újra elsőként kezet nyújtani a feléjük közeledő idegennek, újra képessek legyenek gyönyörködni, bízni és hinni a szeretet, és embertársaik iránti bizalmuk felszabadító erejében.

E sorozat sok mindenre rávilágított, többek közt arra is, ami nem is olyan nagy titok. Tény, bár nem annyira köztudott: a “magyar alkat”, ellentétben mondjuk a német, vagy az angolszász alkattal, képtelen szembenézni, feldolgozni saját átveréseit, átveréseiből származó fájdalmait – azt mindíg a balsorsra keni. Ez a félelem a szembefordulástól, nem egy genetikai, hanem egy neveltetési aberrációnak a következménye. Azért fél a magyar a szembefordulástól, mert ellentétben a német, vagy angol testvéreivel, neki sose engedték meg hogy bátran kibeszélje a “családi” tévedéseket, bátran kiteregesse családi szennyesét a napfényre. A magyarok hátán ülő huszárok, mint mostani miniszterelnökük, Orbán Viktor, mindig is a vak, szótfogadó ugrásra ösztönözték e népet. Az ugratásból származó baleseteket hol a zsidókra, hol szabad-kőművesekre, a szlávokra, a nemesekre, a dzsentrire, a Nyugatra, a liberálisokra, a Keletre, az EU-ra, vagy mint manapság, a Gyurcsányokra kenik. A lóvá tett magyar nép, semmit de semmit nem kér számon a gerincét ferdítő huszáraitól, ha azok a szeretet és összefogás látszatát keltő, hízelgő szavakkal ugratják őt egyik válságból a másikba. Orbán ezt a neveltetést ápolja, ez a hagyomány tartja őt a nyeregben. Ugyan azzal a módszerrel ugratja a zsidókat a szakadék felett, mint a keresztényeket, ugyan azt a csalétket használja, mint amelyet a nácik, 1944-ben kiakasztottak Auschwitz kapuja fölé...

ITT OLVASHATÓ