Szerző: szeletommy
2016.04.18.
Nem interjú, önterjú. Szóval, valamikor a boldog kilencvenes években, mikor még más bajaink voltak, volt egy ilyen című rovat az azóta hathatósan megszüntetett Kurír című lapban, mely rovatban mindenféle politikusok, csizmadiák és mások válaszoltak írásban a saját kérdéseikre. Az egy dolog, hogy a mai magyar napi sajtó módszereinek és ötleteinek jó részét akkor és annál a lapnál találtuk ki – de hogy a Pesti Srácok is használja a liberális ötletet?
Különben, miért is ne használná, ha jó. Nincs levédetve – csak jelezni kéne valahol, hogy a tegnapi Németh Szilárd-interjú legalább félig ehhez a műfajhoz tartozik. Az olvasók kedvéért. Mert azt még valahol meg is tudom érteni, hogy egy ekkora falatnak – monstruózus darab – a főszerkesztő, Huth Gergely sem mert egymagában nekiugrani, maga mellé vette fegyverhordozónak a tapasztalt Stefka Istvánt.
Harminc éve koptatom a betűt, pontosan tudom én, mi játszódhatott itt le. A politikus-interjú különben is utálatos egy műfaj, szükség ugyan van rá, tán még igény is (az ritkábban), de… nem annyiból áll, hogy odamegyünk, kérdezünk, válaszolnak, felvesszük és aztán káromkodunk, míg leírjuk a hangfelvételt. Hát, ha csak ennyi baj volna vele, jó lenne. A politikus ugyanis bakafántos fajta: minden szavát látni akarja, akkor is, ha semmi értelme, akkor is, ha szamárságokat beszélt.
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.