NEM TARTOM MEG A BABÁT, HA DOWN-SZINDRÓMÁS

BEZZEGANYA BLOG
Szerző: Zizik
2016.04.13.

Kétségbeesés, futkosás, kivárás, elegem van, lehetőségeken való siránkozás, újratervezés. Ezek jellemzik most a napjaimat. Meg az, hogy felültem az érzelmi hullámvasútra, ami miatt most hol lent vagyok a bányászbéka segge alatt 20 km-rel, hol reálisan látom a dolgokat, hol pedig az „úgysem lesz semmi gond” optimizmusa ad erőt. Tudtam, hogy nem lesz egy fáklyásmenet ez a terhesség, tudtam, hogy nem fogok rózsaszín felhőcskéken ugrabugrálni, tudtam, hogy végig velem lesz a „mi lesz, ha...” érzése, tudtam, hogy kockázatokat vállalok be az újabb babával, de hogy mit és mennyit, azt előre senki sem tudja. 1:72-höz lett a genetikai eredményem. Az én koromban (nem vagyok sem túl öreg, sem túl fiatal) 1:300 és afölött lenne az ideális. Nem túl rózsás, igaz? Remélem, én a 71-be tartozok bele és nem én vagyok a „kiválasztott” 1. A dokim beutalt egy ultrahang specialistához, két hét múlvára kaptam időpontot. Nem tudom, hogy kibírom-e addig? Szeretnék egy speciális tesztet (köszi csajok az infót!) csináltatni, aminek 4-6 nap az átfutása, de a dokim azt mondta, várjunk azzal a specialista véleményéig. A lehető legteljesebb mértékben tudni szeretném, hogy hogyan is állunk, nem szeretnék felelőtlenül dönteni. Ha bebizonyosodik, hogy Down-os a baba, akkor elvetetem és nem lesz több gyerekem.


ITT OLVASHATÓ