Szerző: Benedikty Béla
2016.04.21.
Megnéztem egy 25 perces dokumentumfilmet, Játsszunk nyugodtan a címe. A film úgy, ahogy van, szörnyű. Ostoba, tendenciózus, nacionalista és mint ilyen, természetesen hazug, de ez nem fontos, vannak benne jó képek Magyarország II. világháború utáni történetéből. A rémületesen poétikus és bombasztikus szöveg tartalmaz egy mondatot, az nagyon tetszett nekem. Nem pontosan értem, hogyan kerülhetett bele egy ilyen igazi, 50-es évekből kísértő propagandafilmbe, dehát benne van: "a szabadságharcosok együttes létszáma nem haladta meg a néhány ezret, de... mögöttük állt az egész magyar társadalom."
Nem kellett volna. Ilyeneket nem lehet mondani. A propagandafilm szabályait meg kellett volna tanulni. Mi az, hogy nem haladta meg a néhány ezret? A szabadságharcosok együttes létszáma az egész magyar társadalom volt, nem? Mindenki szabadságharcos volt! Tízmillió magyar szabadságharcos küzdött, csak a rohadt ruszkik túlerőben voltak. Igen, 60 000 (hatvanezer) katonát küldtek ránk. A film szövege szerint ezzel egész Európát letarolhatták volna. Komolyan. Ezt mondja a narrátor.
Namármost. Ha a mártírrá vált politikusok nem a könnyeiket nyelik a meghatottságtól, látván, miként harcolnak a "pesti srácok" (a hideg kiráz ettől az elnevezéstől, érdekes, akkor ezt nem hallottam, pedig lett volna hol, október 23-án délután fél 6-tól november 13-áig az utcán voltam), hanem közülük csak egy utánanéz a Magyar Néphadsereg létszámának, akkor azt látja, hogy a kor követelményeinek megfelelően felszerelt seregben nagyjából 200 000 (kétszázezer) katona szolgál...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.