Szerző: T. Bacsa Judit
2016.04.24.
A külföldön élés nagy kaland. Az otthon maradottak valahogy úgy látják és képzelik, hogy az, aki külföldön él, megszabadul minden hétköznapi gondjától, maga mögött hagyja az összes problémáját. Pedig ez néha köszönő viszonyban sincs a valósággal. A külföldi lét új, ezidáig ismeretlen problémákat generál. Rengeteget. Ha pedig gyerek is részese a nagy kalandnak, akkor még többet.
Gyakorló, aggódó, néha túlaggódó szülőként gyakran megfogalmazódik az emberben, vajon jót tesz-e a gyerkőcökkel, ha arra „kárhoztatja” őket, hogy egy idegen országban cseperedjenek fel. A végső ítélet szerintem, mindig: IGEN! Rengeteg mindent nyer vele ugyanis egy kisemberke, és itt nem csak a nyelvtudásra gondolok, hanem a toleranciára, a nagyra nyíló világra, az alkalmazkodás elsajátítására, és még ezernyi dologra. De azért van egy kevésbé napos oldala is annak, ha gyerekkel, családostól költözünk külföldre. Óhatatlan, hogy az ember ne érezze azt, vannak dolgok, amiket így elvesz a gyermekétől. Lássuk hát, mik is ezek a dolgok! Nyilván kicsit szubjektív lesz a lista, de azért igyekszem tárgyilagos maradni. Na meg egy kis „feloldozást” is adni, hogy ne érezzük annyira kegyetlen szülőnek magunkat.
Az első, amit elveszít egy kicsit a gyerek, azok: a nagyszülők. Mert repüljünk, látogassunk bármily sűrűn haza, az nem olyan, mintha a nagyi ott lakna valahol a városban, vagy legalábbis elérhető távolságban. Mindig fáj egy kicsit a szívem, amikor az ikrek iskolája előtt bájos nagypapa ácsorog az unokájára várva. Na, ez bizony kimarad. Mint ahogy a szokásos hétvégi ebéd is a Nagyinál. S mivel ritkán látják egymást, a gyereknek mindig kell idő – ami néha van, néha nincs – hogy feloldódjon, beszélgessen, meséljen, szeresse bármennyire is a nagyszüleit. A nagyiknak pedig mindig a mi gyerekünk lesz a külföldön élő, a vendég unoka, szemben az otthon maradó, naponta látott unokákkal. Persze ugyanez igaz a többi rokoni kapcsolatra is. Nagynénik, unokatesók, nagybácsik, mind-mind egy kicsit „elvesznek” a gyermekünk számára. Cserébe viszont a kis család, azaz mi, talán sokkal közelebbi, sokkal bensőségesebb viszonyban éljük mindennapjainkat külhonban. Hisz csak mi vagyunk egymásnak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.