MIT KÖVETEL A HAZA?

ÉLET ÉS IRODALOM ONLINE
Szerző: Váncsa István
2016.04.15.

Ha azt akarjuk, hogy erős, jó jellemű fiataljai legyenek hazánknak, akkor költeni kell a sportra, mondta az alcsúti ember a Tiszaligeti Stadion átadásakor, azóta néhány dolog sokkal világosabb. Jó ideje megtanultuk, hogy költeni a sportra annyit jelent, mint úton-útfélen stadionokat építeni, mostantól viszont látjuk azt is, hogy sok stadion egyenlő sok erős, jó jellemű fiatal, kevés vagy semennyi stadion egyenlő gyenge, rossz jellemű fiatalok. Utóbbiak maguktól nőnek az árokparton, mint a herefojtó aranka, ezzel szemben az erős, jó jellemű fiatalok otthona az alcsúti ember által e célra építtetett stadion, ők abban látják meg a napvilágot, ott is cseperednek fel, a lelátókon. Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy a pályán is fiatalok szaladgálnak, ám az ő létszámuk a játékvezetővel és a partjelzőkkel együtt is alig haladja meg a két tucatot, míg viszont a lelátókon – pláne a tízezer fölötti befogadóképességű, újdonatúj stadio­nokban – esetenként akár több száz erős, jó jellemű fiatal foglal helyet. Azért vannak ott, hogy az egészségüket megóvják, semmi másért, ugyanis azt hallották az alcsúti embertől, hogy az egészség megóvása csak sportberuházásokkal lehetséges. Ami azt illeti, ezt mi magunk nem igazán tudjuk feldolgozni mentálisan, de hát mi gyenge, rossz jellemű öregek vagyunk, nekünk már úgyis annyi.

 

Hogy miképpen óvják az egészségüket az erős, jó jellemű fiatalok, az nem kérdés, szotyival, ennek a technikáját az alcsúti ember a gyakorlatban többször is bemutatta. Vesz az erős, jó jellemű fiatal egy zacskó szotyolát, ül a lelátón, napraforgóhéjat köpköd, és hevesen bírálja a pályán szaladgáló gyenge, rossz jellemű fiatalokat, már ha érdekli egyáltalán, ami odalent folyik. Mellesleg az ötvenes–hatvanas évek fordulóján valamelyik vidéki állatkertben láttunk egy bundermajmot, az élmény örökre bennünk maradt. A jószág szotyit evett, a magot baloldalt juttatta a szájüregébe, persze nem egyesével, hanem marokszám, a héjakat pedig evvel egyidejűleg jobboldalt köpködte kifelé, szintén nem egyesével, hanem megszakítatlan, egyenletes sugárban, ahogy a cséplőgép a szecskát. Erős, jó jellemű fiatal benyomását keltette ez a majom, termetét tekintve aprócska volt ugyan, de olyan szoborszerű, bölcs nyugalommal ült a ketrecében, amilyet a lelátón helyet foglaló más fiatalok részéről ritkán tapasztalunk, szotyizási technikáját pedig még maga az alcsúti ember se képes megközelíteni, noha szeretné...

ITT OLVASHATÓ ELŐFIZETŐKNEK, VAGY ANNAK, AKI MEGVESZI AZ ÉS-T