KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Kettős Mérce
2016.04.07.
Melyik az a válsághelyzet, ami 150 éve folyamatosan jelen van Magyarországon, alig történt benne rendszerszintű előrelépés és mégis alig akarunk tudomást venni róla? A lakhatási válság. Ez a helyzet az, ami arra indított minket – lakásszegénységben élő embereket és társadalomkutatókat –, hogy egy részvételi akciókutatás keretében feldolgozzuk a 20. századi lakhatási mozgalmak történetét és megtudjuk, mit tanulhatunk a múlt mozgalmaiból. Hogyan tudunk a leghatásosabban küzdeni azért, hogy jelentősen javuljon a ma is (lakás)szegénységben élő milliók helyzete?
A kiegyezés után az országban jelentkező gazdasági fejlődés rengeteg embert hozott mozgásba: sokan költöztek faluból városba, és fokozottan érvényesült a főváros és környékének szívóhatása. A Budapestre beköltözők száma 1874 és 1910 között közel 428 ezer volt. Mivel a főváros nem tudott lépést tartani az ideérkezők tömegeivel, emberek százezrei laktak méltatlan körülmények között zsúfolt dohos bérlakásokban és egekbe szökő lakbérekkel, tízezrek pedig maguk által épített kunyhóba vagy okba kényszerültek. Noha a lakásszegénység arca valamelyest megváltozott, ezt az örökséget a főváros lényegében másfél évszázada görgeti maga előtt anélkül, hogy hosszú távú és átfogó lakáspolitikával valós megoldást talált volna.
Az elmúlt több, mint egy évszázadban sokféle államformában éltünk már, de úgy tűnik, egyelőre egyik sem volt képes megoldani a tömeges lakhatási problémákat, erről tanúskodnak a Tettek ideje kutatócsapat által feltárt lakhatási mozgalmak és önszerveződések....
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.