Szerző: Hétköznapi hősnők
2016.04.15.
Valóban szeretni magunkat lassan komolyabb kihívásnak tűnik, mint elfogadni párunk rigolyáit. (Pedig az se kutya.)
Hiába ömlik ránk patakokban a sok Coelho-bölcsesség, valahogy zsigerből lepereg rólunk, és nem tudunk örömködve saját magunkra gondolni.
De miért bénázunk ezzel annyit?
Mert nem vagyunk tökéletesek.
És ezt a social platformok percenként akár több száz ingerrel tolják az arcunkba.
Tökéletes életek végtelen sorába pillanthatunk bele sóvárogva, miközben bekerülünk egy egyre mélyebbre csavarodó spirálba.
A magunkkal szemben támasztott elvárásaink exponenciálisan nőnek, s annyira kritikusan tekintünk magunkra, ahogy senki más nem teszi azt velünk..
Tehát Te mindig keservesebbnek látod a helyzetedet, mint bárki, aki ismer. És fordítva is igaz. Azokat a hibákat, amiket másnak simán elnézünk, hajlamosak vagyunk magunknak végzetes hiányosságként felróni.
Mire gondolok? Idézem:
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.