Szerző: Tarski
2016.04.23.
Sajátos természete van az emberi léleknek: még a legkritikusabb helyzetekben is képes meglátni egy fénysugarat, ami ebből a menthetetlen helyzetből kiutat mutathat. Ez a remény, ami minden ember számára egyúttal egyfajta felszabadultsági érzést ad akkor is, amikor már minden veszni látszik. Valahogy így érezhettek a németek Hitlerrel kapcsolatban is akkor, amikor már az oroszok Berlint ostromolták, és elhitték azt, hogy a Führer majd beveti a csodafegyverét, amivel végül is megnyeri a világháborút. A németek eszét elvette az a vágy, hogy nekünk győznünk kell és ehhez egyetlen személy vezethet el, mégpedig Hitler. A Führerben a Messiást látták, és egyáltalán nem érdekelte a németeket az, hogy ez a kép csak egy önmaguk által festett kép, aminek semmi köze sincs a valósághoz.
Ilyen Messiás várás az emberiség egész története során létezett, aminek azért megvolt az a jelentősége, hogy az embereket egy bizonyos irányba tudta orientálni, ami alkalmas volt arra, hogy egyúttal azokat manipulálják is. A Messiás én vagyok, mondhatta egy politikus, és máris sok ember hitt neki, függetlenül attól, hogy az önjelölt Messiásnak bármi köze is lehetett ehhez. Az emberek akarták azt, hogy számukra is legyen egy külön bejáratú Messiás, akiben bízhatnak, aki reményt adhat nekik és aki egyfajta lelki felszabadulást is jelenthet számukra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.