Szerző: Széky János
2016.02.24.
Mostanában gyakran jut eszembe életem egyik legrosszabb éve, 1976.
Akkor már valamennyire észnél voltam, és arra emlékszem, hogy utáltam azt a rendszert, az alább felsorolt okokból. De lehet, hogy az emlékezetem csal, és csak pár év múlva állt össze ilyen kompletten. Annyi biztos, hogy a bátyámék akkor disszidáltak. Fiatalabbak kedvéért: disszidálásnak a korabeli magyar köznyelvben azt hívták, ha valaki legálisan kiutazott (a határon átszökni gyakorlatilag nem lehetett), majd valamilyen nyugati országban maradt. Ez bűncselekménynek számított.
Bátyámék távozásának indokai között volt az is – a politikai viszonyok utálatosságán kívül –, hogy sohasem lehetett tudni, nem savanyú-e már eleve a műanyag zacskóba csomagolt tej, és ez három gyerekkel sok bosszúságot okozott. (Kívül szutykos, belül romlott – a zacskós tej a Kádár-rendszer tökéletes tárgyi megjelenítése.) Ma már lehet olyan tejet vásárolni, ami biztosan nem savanyú. Van internet stb. Csak ez inkább a világ általános technikai fejlődésének a terméke, és nem a politikai rendszer megváltozásáé.
Ami a kormányzati rendszert illeti, nagyon meg kell gondolnom, hogy érdemes-e jobban szeretnem a mostanit. „Minél inkább változik, annál inkább ugyanaz.” Vagy még ugyanazabb. Tessék, egy táblázat, segítségül.
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.