Szerző: Jámbor András
2016.04.25.
Fotó: Mészáros Annarózsa |
Azért nem örültem Kiss László lemondásának, mert a körülmények azt mutatták, az ég egyadta világon semmi sem fog változni. Kiss lemondásával egyedi ügynek állították be azt, ami általános probléma az uszodában, és álalános probléma azon kívül is. Mintha a volt úszókapitány lenne az egyetlen erőszakos ember a profi sportban és az úszósportban Magyarországon.
Kiss lemondását nem kísérte semmilyen törvényi változás, nem jelentett be az erőszak megelőzését szolgáló intézkedéseket az úszószövetség, nem mondták, hogy figyelni fognak a hatalmi visszaélést lehetővé tevő helyzetekre, az erőszakeseteket valószínűsítő történésekre, és nem vezettek be védelmi rendszert a fiatal sportolók számára.
Pedig Kiss esete nem egyedi. Nem egyedi az uszodában, amint arról több száz komment tanúskodik, amelyben emberek elmesélték saját, verbális, vagy fizikai bántalmazásuk történetét, ami az élsportban érte őket. De tudhatjuk ezt korábbról, a Széchyt övező ügyekből, Szepesi Nikolett könyvéből, és még sok helyről. Az úszósportban létező jelenség az edzők részéről a tanítványok kárára elkövetett erőszak, jelen van a szexuális zaklatás, sőt a szexuális erőszakra is akad sajnos példa (persze ez nem jelenti azt, hogy az ilyesmiben mindenki érintett lenne, aki az úszósport közegében mozog). Mégse tesz ez ellen senki semmit. Úgy teszünk, mintha a megrontott életekkel fizetnénk a sikerekért, holott életek megrontása nélkül is lehet érmeket nyerni.
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.