Szerző: Ács László
2016.04.18.
Közös nyaralásunk egyik estélyén szemben ültem dr. Pintér Sándor belügyminiszterrel. Késő este, fehér abrosz, rajta alkoholtartalmú italok és a Nemzet Rendőre felszabadultan adomázik. Épp arra a kérdésre válaszol, a társaság egyik tagjának, hogy mi van olyankor, ha a rendőrök biztosak az elkövető személyében, de nincs bizonyítékuk?
- …hát az elkövető beismerő vallomást tesz…! – mondja, hamiskás mosollyal a szemében. Egy másik jelenlévő szerint a fél ország hivatkozik arra, hogy Ő a Pintér barátja, üzlettársa, rokona, hogy ezzel fényezze magát, vagy jogtalan előnyhöz jusson.
- Ismerem a problémát, - válaszolja – de ha minden ilyen alkalommal kapnék ezer Forintot, gazdag ember lennék – mintha nem lenne az ezres per alkalom nélkül is „módos” ember.
Erre mondjuk egy útszéli autós igazoltatásnál, csak azt tudja tanácsolni a kétségbeesett autósnak, hogy célravezetőbb a belügyminiszter, vagy az országos főkapitány helyett, az intézkedő rendőrt ismerni. Rendőr barátaim szerint a rendszerváltás negyed százada alatt mindig is Sanyi bá’ volt a főnök, függetlenül politikai kurzustól, vagy attól, hogy Ő éppenséggel miniszter, vagy főkapitány, esetleg szerény magánvállalkozóként morzsolgatja napjait...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.