Szerző: molnarcili
2016.04.17.
Roma értelmiségiként, Németh Tibor kötetét olvasva, sokszor éreztem azt, hogy a kanadai indiánok sorsa megegyezik az én szűkebb közösségem történetével.
Németh Tibor Gyarmatosítás és kiengesztelődés – Őslakos hagyomány Kanadában című munkáját az ELTE Eötvös Kiadó adta ki 2013-ban. A kötet a kanadai bennszülöttek (indiánok, eszkimók, métis-k, de leginkább az indiánok) iskoláztatásának történetéről és társadalmi kihatásairól szól – némi kitekintéssel az Amerikai Egyesült Államok és Ausztrália bennszülött politikájára.
Németh Tibor könyvének az a legfontosabb üzenete, hogy a Kanadába betelepülő európaiak nemcsak az indiánok földjeit vették el, de igyekeztek őket megfosztani a kulturális és vallási szokásaiktól is, amelynek eszköze az államilag alapított bentlakásos iskola volt. Ez egy olyan – 1996-ig fennálló – oktatási intézményrendszer, amelyben éheztették, dolgoztatták, verték és szexuálisan zaklatták az őslakos gyermekeket száz éven keresztül, miközben azt is megtanították nekik, hogy miért kell gyűlölni azt az alacsonyabb rendűnek minősített közösséget, amelyből származnak.
Ennek a típusú „nevelésnek” az eredménye olyan emberi csoportok kialakulása lett, amelyek képtelenek voltak visszacsatlakozni az eredeti közösségükhöz, de nem fogadta be őket a többségi társadalom sem. Szellemileg, lelkileg teljesen demoralizálódtak, s napjainkra olyan mértékű szegénység, kriminalitás és egészségügyi problématenger jellemzi őket, amely naponta szembesíti a kanadai gyarmatosítók leszármazottait azzal, hogy az ő őseik mennyire embertelen életformát voltak képesek fenntartani pusztán azért, hogy a bennszülöttek vagyonára, földjeire rátegyék a kezüket, illetve hogy aztán még az euro-kanadaiakat kiszolgáló népréteget is faragjanak belőlük...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.