IGAZAK ÉS HAZUGOK

TUAREG BLOG
Szerző: Tuareg
2016.04.03.

Aligha vitatja bárki: Sándor Mária, a Nemzet Ápolónője igaz ember. Elfáradt, erkölcsi tőkéjét kicsit sokan használták magáncélokra, kicsit sokan hagyták magára, és kicsit sokan verték át. Sorsa törvényszerű, elmondom, miért.

Először is: nem gondolom, hogy döntése egyszer s mindenkorra szól. Ki kell hevernie csalódásait, feldolgozni elárultatásait, gátlástalan kihasználását, és hogy ezt megtehesse, most egy ideig magában kell megvívnia a lélek harcait. Talpig becsületes embernek a magyar politika mindenoldali, negyedszázad alatt összehordott mocska nagy teher. Naivan, elkötelezetten, az emberekbe vetett hittel nekivág, és naponta megtapasztalja aztán: itt semmi sem az, aminek látszik, és senki sem olyan, mint amilyennek mondja magát. Sándor Mária sorsa tipikus magyar forradalmár sors. Mert bár látszólag nem a Fasiszta Diktatúra egésze ellen küzdött, hanem "csak" az egészségügyért, de biztos vagyok benne: hamar rájött, hogy egy egészében romlott rendszer egyik részét nem lehet anélkül megjavítani, hogy magát a Rendszert ne változtatnánk meg. Betegeket ápolt, pontosan tudja, hogy a teljes szervezetre kiterjedő baktériumfertőzésnél nem elég a mérges pattanásokat kenőccsel kezelgetni.

Aki találkozott élőben Vele, tudja: TŰZ jön belőle, elhivatottsága, áldozatvállalása megperzseli a környezetét. Hat az emberekre, fölébreszti bennük a jót, szégyellnivalóvá teszi a rosszat, egyszóval: forradalmár. A ma Magyarországán ugyanis a tiszta célokért hittel küzdő EMBER oly ritka, hogy akarata ellenére is forradalmárrá válik. Abban a közegben ugyanis, amit közéletnek hívnak, a mi Hazánkban a szemedbe mosolygó hátbaszúrás, a be nem tartott ígéretek, az erkölcsi tőke mások általi aprópénzre váltása az uralkodó erkölcs. Sándor Mária nem tudta ezt. Ha tudja, neki sem vág. De SZERENCSÉRE nem tudta, nekivágott, és egy ország számára lett példakép eddigi útján. Akiben ott ég a forradalmi tűz, abban az nem huny ki soha. Máriában sem fog, de most időt kell hagyni, türelmesen megvárva, míg a helyére rakja azt a rengeteg sunyiságot, amit átélt. Mert eljutott addig a pontig, hogy felismerte: itt valóban semmi sem az, aminek mutatja magát...

ITT OLVASHATÓ