GREGORY PECK SZÁZ ÉVE

SZÍNEK ÉS FOLTOK BLOG
Szerző: Göbölyös N. László
2016.04.15.

Hollywood a 40-es, 50-es években az aranykorát élte olyan színészóriásokkal, mint Humphrey Bogart, Cary Grant, Kirk Douglas, James Stewart és nem utolsó sorban Gregory Peck, aki 1916. április 5-én született egy kaliforniai faluban ír bevándorló szülőktől. Ha kimondjuk a nevét, megjelenik előttünk magas, elegáns alakja, diszkrét mosolya, természetes játéka, és sok emlékezetes szerepe, amelyeknek többségében szeretnivaló, tisztességes figurákat alakított, a haladást, az erkölcsi szilárdságot képviselte.

Volt elkötelezett újságíró, jó szándékú törvényen kívüli, bátor tengeralattjáró-parancsnok, fegyvertelen seriff, és mindnek az összegzése a Ne bántsátok a feketerigót című, Harper Lee könyvéből készült filmben Atticus Finch ügyvéd, aki a rasszista délen véd egy fehér nő megerőszakolásával vádolt fekete férfit. Ezért az alakításáért megkapta a legjobb színésznek járó Oscar-díjat.

Karrierjét, mint annyian mások, ő is a színházban kezdte, a Broadway-n. Első filmje 1944-ben a Tamara, a sztyepp lánya volt. Egy évvel később találkozott Alfred Hitchcock-kal, aki szerződtette az Elbűvölve című filmhez. Ebben Peck egy gyerekkori traumától szenvedő orvost alakít, akire egy nagyravágyó kollégája, ezt kihasználva, rátereli egy gyilkosság gyanúját. A lélektani dráma, amelyben partnere Ingrid Bergman volt, Hitchcock egyik legizgalmasabb filmje lett, nem utolsósorban a titkától lassan megszabaduló Peck játékának köszönhetően. Hamarosan felfedezik a western számára, emlékezetes filmje ebben a műfajban a Párbaj a napon (1946), az Idegen a cowboy-ok között (1958) és a Vadnyugat hőskora (1962), végül a MacKenna aranya (1969)...

ITT OLVASHATÓ