FILOSZEMITIZMUSRÓL, KÖZÉP-EURÓPAI MÚLTJÖVŐBEN

SZÍNEK ÉS FOLTOK BLOG
Szerző: Göbölyös N. László
2016. 04.16.

Két évvel ezelőtt jelent meg Mózes Endre szerkesztésében a Noran Kiadónál a Ki szereti a zsidókat? című kötet, amely tanulmányokkal, esszékkel, személyes vallomásokkal és irodalmi művekkel járta körül a magyar filoszemitizmus történetét és jelenét. A több mint négy évtizede Izraelben élő magyar mérnök számára ez a munka azonban csak a kezdet volt: a tőle szokott lelkesedéssel és szakmájából adódó tervszerűséggel látott neki, hogy a filoszemitizmus feltárását közép-európai szinten folytassa. Ez volt a fő témája annak a kötetlen beszélgetésnek, amelyet néhány nappal ezelőtt Budapesten folytattunk a Liget étteremben. A találkozón részt vett a magyar kötet létrejöttében oroszlánrészt vállalt egykori egyetemi és pályatárs, Mihályi Géza is, a főszerkesztő „helyi szeme és füle”.

„Nem születtem írónak, és nem is így álltam hozzá a témához, hanem egy felismert szükségletet szinte mérnöki fejjel próbáltam megtervezni és megteremteni. Ugyanúgy igyekszem kiterjeszteni a közép-kelet-európai országokra, és ehhez az első lépést a visegrádii országok jelentették – mondja Mózes Endre – mert ennek az együttéléses gondolkodásnak jó hagyományápolása, a kulturális és egyéb lehetőségek ápolása nem szigorúan országhatár-kérdés. Többek között azért, mert a történelmi Magyarországon igen soknyelvű nép élt, de a zsidóság túlnyomó többsége magyarnak vallotta magát, ezáltal mintegy „egyesíti” a történelmi Magyarország területét. Bibó István írja, hogy az első világháború előtti utolsó népszámláláson a lakosság többsége, 54%,  azért lett magyar, mert az 5% zsidóság úgy, ahogy volt, magyarnak vallotta magát.”

ITT OLVASHATÓ