Szerző: Pogátsa Zoltán
2016.04.30.
Az állami újraelosztásra épülő, aktív szakpolitikákat működtető észak- és nyugat-európai jóléti állami kapitalizmus, a Szociális Európa helyett Magyarország egy előtte soha sehol ki nem próbált kapitalizmus-modellel próbálkozott. Ennek a modellnek bármilyen kihívásra a külföldi működőtőke-vonzás volt a válasza, legyen az a foglalkoztatás, a k+f (kutatás+fejlesztés), a szociális kérdések vagy éppenséggel a regionális fejlesztés. Mindenre az volt a válasza, hogy alacsony bérekkel, adókkal, gyenge szakszervezetekkel majd több és több működőtőkét vonz. Mindez látványosan nem jött be, a kelet-európai térség egésze a nyugati multik alacsony foglalkoztatású, alacsony bérezésű gyártó és összeszerelő perifériájává vált, ahol nem tudnak elég gyereket vállalni a fiatalok, és egyre nagyobb arányban a nyugatot választják. Mert hogy negyed századdal a rendszerváltás után még mindig keményen van Nyugat és Kelet-Európa…
1989 után csak nagyon kevesen voltak Magyarországon, akik ezzel a modellel szembeszálltak, akik valóban ismerték a nyugat-európai országokat, és előre látták az attól eltérő modell várható kudarcát. Annyira kevesen, hogy gyakorlatilag két évtizeden keresztül nem is voltak képesek érdemi hatással lenni a közvitákra, a politikai döntéshozókra.
Ferge Zsuzsa ezen kevesekhez tartozott. Ismerte az észak- és nyugat-európai országokat, tudatában volt annak, hogy a jóléti állam civilizációs vívmány. Ezért szállhatott vitába Kornai Jánossal a rendszerváltáskor, és próbálhatta vele megértetni, hogy nem létezik olyan, hogy „koraszülött jóléti állam”. Az állami újraelosztásra így csak az tekinthet, aki nem érti, hogy az mire való. Akinek a fejében a jóléti állam nem más, mint gazdag államok luxusa, hogy a fölös pénzből pénzügyi segítséget adjanak a szegényeknek...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.