FELEMELKEDHET-E ÚJRA A FASIZMUS?

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Kapelner Zsolt
2016.04.15.

A „náci kártya” és a „fasisztázás” olcsó retorikai húzások. Nem hiába tartjuk komolytalannak azokat a vitapartnereket, akik úton-útfélen fasisztát kiáltanak. Ettől azonban – mint a népmesei fiúnak – még nagyon is lehet igazuk, és a világpolitikai fejleményeket elnézve – az európai szélsőjobboldal megerősödésétől Donald Trump diadalmenetéig – joggal merül fel bennünk a kérdés: csakugyan visszatérőben van-e a fasizmus a világtörténelem színpadára. Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy történelmünk e legsötétebb fejezete csakugyan megismétlődik-e épp, vagy csak rémeket látunk.

1. Mi a fasizmus

Orwell már 1944-ben úgy látta, hogy a „fasizmus” szó igazából nem jelent semmit, olyan, mint egy káromkodás: pusztán a nemtetszésünket fejezzük ki vele. Valóban, ha minden útszéli diktatúrát, autoriter politikust, sőt vásári demagógiát csípőből „fasizmusnak” minősítünk, az talán jól kifejezi, milyen mélyen elítéljük a szóban forgó jelenségeket, de a megértésükhöz nemigen visz közelebb.

Érdemes tehát mindjárt az elején leszögezni: az állami erőszak-monopóliummal való visszaélés, az idegengyűlölet, a személyi kultusz nem kizárólag a fasizmus jellemzői. Ezekkel az eszközökkel abszolút monarchiák is éltek, a nyíltan antiszemita Mária Terézia, vagy a magyar jakobinusokat kivégeztető I. Ferenc mégsem voltak fasiszta diktátorok. Ha annak hívnánk őket, semmivel sem kerülnénk közelebb ahhoz, hogy megértsük ezeket a figurákat és jelentőségüket...

ITT OLVASHATÓ