Szerző: Viola Beáta
2016.04.20.
Saját magam miatt sztrájkolok, mert nem szeretném, ha a diákjaim lemaradnának például Dragomán Györgyről vagy Lackfi Jánosról, és arról, hogy az irodalom rólu(n)k szól és alapvetően élvezetes, érdekes és életbevágó. Ne maradjanak le csak azért, mert évekig tőlük időben és nyelvezetben távol álló szövegekkel kell nyűglődnünk, és az izgalmas szerzőkre már mindenki fütyül az érettségi előtt egy-két hónappal. Mert szeretném megvalósítani az egyetemen tanult kompetenciaalapú oktatás, differenciálás és konstruktivista pedagógia elveit, de erre csak akkor leszek képes, ha több szabadságot kapok a leadott tananyagban. Meg ha nem kellene heti 26 órára futószalagon felkészülnöm, hanem kevesebb órára több utánagondolás, hozzáolvasás, tervezés juthatna. Nem lehet standupolni harmincöt diák előtt hétről-hétre, ha az a cél, hogy összeálljon a fejükben valami, amit értékesnek tartok.A diákjaim miatt sztrájkolok, hogy legyen kedvük plusz házit írni otthon, amin aztán együtt nevetünk órán; hogy színházba jöjjenek az osztállyal; és hogy este kinyissanak egy jó regényt. Hogy ne érezzem magamat hajcsárnak, amikor feladok egy leckét, tudva, hánykor értek haza és mennyi leckéjük volt más tantárgyakból.
A kollégáim miatt sztrájkolok, mert a pedagógus nem az a harcos forradalmár fajta (kivéve persze ha előjönnek az anyatigrisi ösztönei a diákok érdekében); úgyhogy történelmi időket élünk, amiből nem szeretnék kimaradni. Némi üröm az örömben a tudat, hogy más kormány esetén a sztrájkolók egy része nem lenne olyan aktív.
Végül, de nem utolsósorban a szakdolgozatom miatt sztrájkolok, aminek ma volt a leadási határideje. Köszönet a remek időzítésért a Pedagógusok Szakszervezetének!
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.