Szerző: Elegem Van
2016.04.10.

A Kiss úrról szóló pletyka valami potom csoportosan elkövetett nemi erőszakról szólt. Ennek a pletykának a valóságtartalmáról kár vitatkozni, bíróság döntött róla. Az persze lehet kérdés, hogy egy 55 évvel ezelőtt elkövetett bűnt egy azóta tisztán leélt élet képes-e helyrehozni. Szerintem igen. Mózes embert ölt, hogy később hirdesse a "Ne ölj!" parancsát. Jean Valjean - jó, persze irodalmi alakról van szó - nemes lelkű emberként küzdött múltjának árnyával. Miért ne fogadhatnánk el Kiss Lászlótól is, hogy tettéért megkapta büntetését, amely után tehetségét kibontakoztatva sikeres, erkölcsös emberként élte le életét? Ha így lenne, nemcsak embertársai megértésére számíthatna, de - kora miatt - a nem oly távoli isteni kegyelemre is. Ám a Kiss-féle nyilatkozatokból, szánalmas védői írásaiból, állásfoglalásaiból az tűnik ki, hogy Kiss László csak egy pletyka áldozata. Sajnos. Hát, így van ez feleim! Kiss László nem kért bocsánatot, hazudott, aztán mikor tarthatatlan lett a helyzet, lemondott. Egyiket sem kellett volna. El kellene mondania az igazat - kitérve az esetleges megzsarolására, mefisztói alkujára is -, és kérnie az emberek bocsánatát. Megkapná. De hogy lehet megbocsátani egy pletyka áldozatának? Hiszen így ő is áldozat. Végül kiderül, hogy őt erőszakolták meg? Kenjük hát a kennivalót, csak a valóság ki ne derüljön, mert "Magyarország a rokonság és a panamák lápvilága. Ez egy olyan furcsa ingovány, hogy aki ebbe beleplántálódik, vagy akklimatizálódik, vagy elpusztul." És Kiss László akklimatizálódott. Nincs katarzis...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.