Szerző: L. Ritók Nóra
2016.04.10.
Nem szívderítő olvasmány Leiner Károly: Az én gyerekeim című könyve. Szomorú, ám hiteles problémaleírása egy, a sajátos nevelési igényű gyermekek nevelése iránt elkötelezett pedagógusnak.
Hiteles, hiszen saját tipródásait és tanítványai személyes sorsát rajzolja meg, és a kép, amit így látunk, elkeserítő. Újabb olyan szegmense a valóságnak, ami rejtve marad a közoktatásban, amit nem szívesen mutat a sikerkommunikációra hangolt szakpolitika. Pedig ott van, sokakat érintő módon, sorsokat határozva meg, fekete foltjaként ez is az oktatásnak.
A könyv első fele a Leiner Károly korábbi kötetében (Elveszett gyerekek országa) bemutatott SNI gyerekek sorsát követi tovább, gyerekekét, akik kikerültek a rendszerből, és akiknek élettörténete mind magában hordozza a „lehetett volna más, alakulhatott volna másképp” torokszorító érzését.
Ez a fajta kíméletlen utánkövetés azt is pontosan mutatja: az iskola önmagában tehetetlen a felmerülő problémákkal szemben. A szegénység, a kriminalizáció kockázata, a család alkalmatlansága és tehetetlensége, az érzéketlen közeg mind csak tovább növelik a problémát, és több sors érzékletesen mutatja: tovább megy az egésznek újratermelése és az átörökítése is.
A gyereksorsok leírása azokhoz hozza közel a problémát, akik távol élnek tőle. Akiknek
családjában, barátai között nem fordul elő SNI gyerek, vagy ahol nem nehezíti az amúgy is nehéz beilleszkedést a kirekesztés többi eleme. Az oktatásban és a szociális területen dolgozók pedig mind pontosan érthetik, amit ír, mert napi gyakorlatukban megtapasztalják ezt. Ők is láthatják a rosszul átalakított rendszer fonákságait, a szakemberhiányt, a kis tantermeket, a hiányos szabályozást, a feltételek biztosítása nélkül előírt integrált nevelés kilátástalanságát. Mert látható, érezhető, hogy ezeknek a gyerekeknek nincs biztosítva olyan hely ma sem az oktatásban, sem a munkaerőpiacon, ami egy élhető életminőséghez segítené őket. Nincsenek a figyelem fókuszában. Sem az iskolarendszer, sem a társadalmi közeg nem számol velük...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.