BAYER ZSOLT ÉS A PATKÁNYOZÁS

FOUCAULT INGÁJA BLOG
Szerző: Pendulumblog
2016.04.09.

Patkányok. Nem kevesebb, mint hatszor szerepel ez a szókép Bayer Zsolt legutóbbi publicisztikájában. Csak a szokásos. Már felháborodni sem háborodunk fel. Legyintünk. Megszoktuk már a dehumanizáló metafórákat. Szerves és szalonképes részévé vált a közbeszédnek, hogy rangos napilapok publicistái emberekre kártevőkként hivatkoznak. Miért van ez így, és jól van ez így?

Magyarországon nagy hagyományai vannak a dehumanizáló szóképeknek. Az 1920-as évek elején a Horthy-rendszer egyik kurzusírója, Tormay Cécile a Bujdosókönyv című antiszemita naplójegyzetében "patkányforradalomként" aposztrofálta az 1918-as forradalmat, és érzékletesen írja le, hogyan "tépték le a kanálisrácsokat" a patkányok, avagy a "kócos görbelábúak" - tehát a zsidók, akiket úgy en bloc azonosít a szocialista és liberális mozgalmakkal. Tormay-nak a jelenlegi hatalom szobrot emeltetett Budapesten, kultuszát tudatosan élesztgetik, és elsősorban nem a korai, valódi szépirodalmi értéket képviselő novellái, hanem a világnézete és a politikai tevékenysége miatt, amelyek éppen a Bujdosókönyvhöz hasonló írásaiban nyilvánulnak meg leginkább.

Hasonló a helyzet Wass Alberttel, akinek a A patkányok honfoglalása című írása ma igen népszerű a magyar jobboldalon. A történet arról szól, hogyan foglalják el szépen fokozatosan az alattomos patkányok az embertől a házát (nota bene, nagy a hasonlóság George Orwell Állatfarmjával, ahol azonban a hatalmat nem egy élősködő kisebbség, hanem az állatok közössége veszi át forradalmi úton, és csak később sajátítják ki a disznók). "Nem leszünk a rabszolgái tovább!" - visítja a novellában a főpatkány egy zsírosbödön tetejéről. "Követeljük a szabadságunkat, és a jogainkat." Sokan azzal védik Wasst, hogy ő nem a zsidóság allegóriájának szánta a patkányokat, "csak" a baloldali mozgalmakénak. Az, hogy az írást 1944-ben a kolozsvári gettó felszámolása idején jelentette meg az Ellenzék című szélsőjobboldali lapban, nem túlságosan kedvez ennek az értelmezésnek. De a lényeg nem is ez: hanem az, hogy Wass a társadalom egy csoportját idegen, élősködő, értéket nem termelő, kártevő szubhumán elemként ábrázolta. És ez bizony közös Tormay, Wass és Bayer írásaiban. Még akkor is, ha Bayer nem a zsidókra, még csak nem is általában a baloldaliakra, hanem "csupán" a baloldali-liberális újságírókra vonatkoztatta a patkányozását...

ITT OLVASHATÓ