Szerző: Professzorpizka
2016.04.13.
Azt kérdezi Hargitay András, hogy mivel érdemelte ki az össztüzet a magyar úszósport. (itt: http://index.hu/sport/uszas/2016/04/13/hargitay_nyugalmat_szeretne/
Nos, a válasz egyszerű: hazugsággal. A kellemetlen az, hogy nem Hargitay András hazudott, nem is az elismert úszószakemberek hazudtak úgy általában.
Azért kapja az össztüzet, mert többedjére derül ki, hogy valami nincs rendben a szexuális visszaélések kezelése körül. Nincs kibeszélve, feltűnő az úszónők csendje a botrány kirobbanása után. Az is gond, hogy megtörtént ez-az, de az igazi gond az, hogy ezzel kapcsolatban érzi mindenki: nincs nyíltság, nincs őszinteség. Ezek, ha jól tudom, kiemelt sportemberi értékek, és nagyon furán mutat egy sportszövetség, ha pátoszos nyilatkozatok mögé bújik, ahelyett, hogy nyílt lenne és őszinte.
Aztán van itt pár dolog, amiről hosszú ideje legfeljebb messze a partvonal mellől szoktak beszélni. Például az, hogy mindig mell-hát-vegyes. Mindig azok a távok, ahol a sikerhez a legjobban a vita maxima terhelés (vagy, mint a rokonszakma kenusoknál Kolonics György esetében: a vita maxima feletti terhelés) huzamos elviselése, magyarán a fájdalomtűrés a kulcs. A hosszabb távokon ritkábbak a sikerek, gyorson és rövid távokon elment mellettünk a világ.
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.