AMIKOR EGY MAGYAR KÜLFÖLDRŐL MÁR CSAK LÁTOGATÓBA JÖN HAZA

BANDITAPOLITIKASzerző: Virányi András (Bandita)
2016.04.26.

Mindig azt lehet hallani, egy magyar az mindig is magyar marad, akárhol is éljen a világban. Ez valóban így van. Senki sem felejti el honnan jött, ki volt mikor elindult, mennyit hagyott itt magából, és mi az amiért vissza akar jönni. Az ember nem szokott megváltozni olyan mértékben megtagadja a hazáját, bárhol is éljen a világban. Azonban ha közben a haza változik meg, és az már számára nem olyan ahova szívesen visszatér, akkor nem csak szomorú lesz tőle az ember.

Egy posztot szeretnék veletek megosztani változtatás nélkül. BANDITA.

Eugenia S. Lee:

Magyarországra készülődöm, néhány nap múlva utazom. Több, mint egy hónapot leszek ott a kisebbik gyerekemmel, ugyanis előrehozott érettségit tesz angolból és a szokásos év végi záróvizsgáit.
Ebből az apropóból gyakran eszembe jut a haza, a magyarságom kérdése. Ha nem muszáj, nem szoktam Magyarországra menni. Nem szeretek oda utazni, engem sokkol amit ott látok, tapasztalok. Hét év után tavaly nyáron voltam először, akkor is csak a cigány gyerekek táboroztatása okán, kötött programban, kevés szabadidővel. Most csak ketten megyünk, autóval. Koreába mikor utazom, előző este bedobálom a holmim a bőröndbe, aztán másnap repülök. Most, már egy hete pakolok. Viszek gyógyszert, koreai ennivaló alapanyagokat, rizsfőzőt, kávéfőzőt, viszem a komfort érzetemet, mert tudom, hogy ezer és egy alkalommal fogom magam pocsékul érezni. 

ITT OLVASHATÓ