Szerző: Karafiáth Orsolya
2016.04.23.
Aki kimegy a Könyvfesztiválra, ami a könyves szakma egyik legnagyobb eseménye (a Könyvhét mellett) azt látja, hogy minden a legeslegnagyobb rendben van. Roskadoznak a standok, illatoznak a friss megjelenések, egyik telt házas beszélgetés vagy kígyózó sorú dedikálás éri a másikat. Mi itt a baj, kérdezhetné a laikus. A válasz első körben persze egyszerű: a szimpla pénzhiány.
Mert hiába a roskadozó pultok tömege, hiába a látszólagos dúskálás, a könyvpiac és velük együtt a szerzők komoly válságban vannak, hosszú évek óta. Szomorú tapasztalatom, hogy akiket igazán lázba hozna egy ilyen vásár, akit tényleg érdekelnének az újdonságok, épp azok nem engedhetik meg, hogy egy vagy két könyvön túl (vagy még annyit sem), megvegyenek maguknak. Kérdeztem egy könyvfaló barátomat, hogy kijön-e megnézni azt a három beszélgetést, amit én vezetek. Ő erre azt felelte, hogy sajnos nem, idén nem jön ki, mert csak a szívét fájdítaná.
És sajnos egyre többen vannak így ezzel. Inkább el se jönnek, hogy ne kelljen testközelből megtapasztalniuk értelmiségiként, érdeklődőként, hogy sajnos a kultúra ma már csak egy szűk réteg luxusa lett. (A bestsellereket most hagyjuk, az más lapra tartozik, bár nemrég hallottam az egyik legsikeresebb hazai limonádé-szerzőtől, hogy már az a piac se dübörög annyira, mint pár évvel ezelőtt.) A kiadók is egyre szegényebbek, ami szerencsére a könyvek küllemén még nem tükröződik, döbbenetesen szép és igényes kiadványok látnak napvilágot.
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.