Szerző: Schuck Róbert
2016.04.07.
A japán társadalom a legöregebb a világon, és a további tendenciák is aggasztóak.
A magas várható élettartam és a sokszor kis összegű időskori juttatás számos hatvan év feletti japánt arra ösztönöz, hogy a nyugdíjkorhatár betöltése után is dolgozzon.
A magas várható élettartam és a sokszor kis összegű időskori juttatás számos hatvan év feletti japánt arra ösztönöz, hogy a nyugdíjkorhatár betöltése után is dolgozzon.
Japánban a születéskor várható átlagos élettartam nyolcvanegy év, ami az egyik legmagasabb a világon. A lakosság negyede már most is hatvanöt év feletti, 2035-re viszont ez az arány várhatóan 30%-ra fog nőni. A népesség ráadásul az európai trendekhez képest szélsebesen öregszik: az idősek aránya mindössze huszonnégy év alatt, 1970 és 1994 között a duplájára nőtt – 7-ről 14%-ra. Ugyan ilyen léptékű változás az öreg kontinens országaiban ötven-száz év alatt zajlott le. Ennek ellenére a japán nyugdíjkorhatár 2013-ban hatvan év volt, és csak idén emelték hatvankettőre, a tervek szerint pedig tíz év múlva fogja elérni a hatvanöt évet. Sok munkahelyen szokás a munkavállalókat a korhatár betöltése után „nyugdíjba kényszeríteni” – ezt a törvények is lehetővé teszik. További gond, hogy a születéskor várható átlagos élettartam folyamatos növekedést prognosztizálják.
A döntéshozók túlzottan optimisták voltak, amikor az ország nyugdíjrendszerét kialakították az 1970-es években. Ez mára hatalmas anyagi nehézségeket teremtett a japán állam számára. Az államadósság egy főre jutó összege kilencvenezer dollár felett jár, és a jóléti kiadások 2025-re 36%-kal fognak nőni, így a GDP-nek közel negyedét fogják felemészteni. Ráadásul ezek főként nyugdíjakat jelentenek, ugyanis Japánban viszonylag alacsony a gyermekvállaláshoz nyújtott állami támogatás.
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.