TGM: A HELYZET A TANÁRSZTRÁJK UTÁN

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: TAMÁSGÁSPÁRMIKLÓS
2016.04.23.

...A szerdai (2016. április 20-ai) tanársztrájkot a hatályos törvények értelmében – és történetileg példátlanul – zárt ajtók mögött tartották meg, s bár sokan sztrájkoltak, az akció nem lehetett látványos. Nagyon biztató, hogy elég nagy számban voltak szolidaritási gesztusok, öt perces munkabeszüntetések, munkalassítások. Hiába: ránézek a mai (csütörtöki) kezdőlapokra az internetes sajtóban, a tanársztrájk már eltűnt, bár annyiban szó van az iskolákról, hogy a kormány valaminő titokzatos okból meg akarja szüntetni a földrajzoktatást. Médiapolitikai szemszögből a tegnapi tiltakozás: kudarc, hiába volt – önmagában – jelentős. (Szemben a március 15-ei tüntetéssel és a múltkori polgári engedetlenséggel, amelynek volt „története”, s amelyet lehetett filmezni/fényképezni.) A polgári médiák ismét elsősorban gyermekmegőrzési, gyermektárolási problémaként „kezelték” az ügyet, s láthatólag a Klik és az oktatási államtitkárság – egyébként enyhe – fenyegetőzéseinek is volt hatásuk, ami nem vall nagy elszántságra.

(Időközben olvastam Diószegi-Horváth Nóra nagyszerű és lehangoló cikkét – , amelyből megtudtam, szégyenemre csak most, hogy milyen belső viszonyok uralkodnak a tanári szobákban. Hogy milyen csüggesztő az önhibájukon kívül elgyávult kollégák megaláztatása. Ez sajnos semmivel se jobb, mint az 1970-es évek. Csakugyan: mi a fenére volt jó a rendszerváltás, ha még arra se, hogy politikai diszkriminációra ne kelljen számítani. Ennek az orvossága csak a nyilvánosság. A pedagógus-szakszervezeteknek dokumentálniuk kellene minden visszaélést, publikálniuk kellene minden helyi apró zsarnok nevét – a megszégyenítés minden lázadás régi, jól bevált és jogos morális eszköze –, amire még a rendszerváltás előtt is képes és hajlandó volt a néhai TDDSZ, amelynek ezek a szervezetek a politikai utódai.)

A sztrájk céljainak kommunikációja is ellanyhult. A közvélemény nagy része nem tudja, hogy a tanárok nem fizetésemelést kérnek. Az oktatás céljait illető megfontolásokat a neoliberális közszellem mint a „versenyképességet” és a „rugalmasságot” (azaz a fehérgalléros munkapiaci szempontokat) előmozdító reformok sürgetését kezeli (kevesebb műveltség, több programozás). A demokratikus közoktatás kulturális és morális eszményei eltűnnek az „esemény”-centrikus fecsegésben, fölolvadnak az üzleties, trendi „modernség” sekélyes szorgalmazásában. (A legfontosabb, úgy látszik, a pályázatírási készség…)

Mivel a polgári engedetlenség – tehát a nyilvánosság – látványos és mozgósító eleme nem volt jelen (a szakszervezet engedelmeskedett a represszív, elnyomó Munka törvénykönyve korlátozó előírásainak), a társadalmi nyugtalanság megborzolta a fölszínt, majd elült: nem vert nagyobb hullámokat...

ITT OLVASHATÓ