A FIDESSZEL FELESELÉS HELYETT ÚJRA KELL TANULNUNK GONDOLKODNI BAJAINKRÓL

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Sipos Balázs
2016.04.24.

...mert, hogy végre a dühét is kiöntse, nincsenek elégséges szavaink, ő, K., tudja, sokan mondták már ezt, sőt mintha mindenki evvel a diákos követeléssel állt volna elő, annyira elhasználtnak látta a szavakat, de nem bánja, legyen ez csak annak a jele, hogy ő, K. sem jobb a Deákné vásznánál, új szók kellenének, melyek szerények, alázatosak, hódítók, királyok és szolgák, rongyosak, fönségesek, tényszerűek lehetnének, de nem szenvtelenek, ilyenek lennének az új szavak...

Esterházy Péter: Függő

 

A baloldali, a fennállót bíráló, azzal szembehelyezkedő politizálás pozíciójánál fogva arra kényszerül, hogy kinyilvánítsa, mit bírál és mivégre.

Baloldali gondolkodók újra meg újra rámutatnak, hogy a politikai fantáziánk csökevényes, de elfelejtenek rákérdezni, miből ered ez a csökevényesség. Úgy állítják be a dolgot, mintha a politikai fantázia hiánya valamiféle személyes mulasztásunk volna, s mintha a mulasztás, kellő akarással, pótolható lenne (szorítsd össze a fogad, képzelegj!), csak éppen minket, szegény, depresszív kelet-európaiakat a cinikus görcs és az eredendő szkepszis minduntalan visszarántana a földre – amiben az a romantikus hiedelmünk köszön vissza, miszerint a képzelet valamiféle ösztönös adottság, nem pedig napi szinten trenírozandó, fegyelmet és rákészülést is előfeltételező aktus.

Csak akkor érthetjük meg, miért fulladt tompa apátiába, cinizmusba és kétkedésbebe az elmúlt évek összes törekvése; miféle néma struktúra dominál minket, s hogy mit és kivel kellene tennünk ellene, ha megkíséreljük az egyszeri ügyektől elvonatkoztatva, absztrakt módon, fogalmilag elhelyezni önmagunkat.

Ehhez közös, hatékony, teherbíró, filozófiai, esztétikai, társadalomelméleti és történelmi fogalmakra van szükségünk, s az ezekből szerveződő szisztematikus kritikai elméletre...

ITT OLVASHATÓ