Szerző: Bruck András
2016.03.24.
Ezt úgy tíz évvel ezelőtt egy szocialista polgármestertől hallottam, miután az utcán azzal szólítottam meg, hogy miért nem szabadulnak meg a Fidesz hivatalban maradt néhány fontos emberétől.
Említettem pár nevet, talán már nem is emlékszem rájuk.
Emlékszem viszont arra a demokratikus gőgre, amivel a polgármester visszautasította a felvetésem. Bár akkoriban már ellenzékből is lényegében Orbán Viktor diktált, de a mégiscsak hatalmon lévő MSZP egyik ismert embere úgy vélte, hogy „mi nem lehetünk olyanok, mint ők”.
Büszkén ásták a saját és a mi sírunkat.
Ugyanakkor kétezer márciusában Áder csak belesúgott valamit Györgyi Kálmán legfőbb ügyész fülébe, mire az egy perc alatt lemondott, s kezdetét vehette a Polt-korszak. A Magyar Narancs ezt akkor így kommentálta: „Alaptalannak tűnik az a prejudikáció is, miszerint a poszt legesélyesebb várományosa, Polt Péter pártkatona lenne”.
Á, tényleg, soha nem volt az , csak a magánpassziója, hogy a demokrácia szétverésének és a diktatúra kiépítésének minden egyes percéhez azóta is asszisztál...
ITT OLVASHATÓK
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.