SZÁZADFORDÍTÓ MAGYAROK - CZIFFRA GYÖRGY (1921-1994)

YouTube + MI VAN MA REBLOG
Szerző: Georges Cziffra- Documentary
2016.03.28.

Cziffra György (Budapest, 1921. november 5. – Párizs, 1994. január 17.) csodagyermekként indult az angyalföldi feneketlen nyomorból, roma zenész családból. Édesapja tanította zongorázni, aki hegedűművész volt. Ötéves korában szerepelt először nyilvánosan, hogy improvizációival pénzt keressen családjának egy cirkuszban.
Dohnányi Ernő jóvoltából került 8 éves korában a Zeneakadémiára. Tizenhárom évesen már számtalan sikeres koncertkörutat tett Skandináviában és a Benelux-államokban, valamint Magyarországon.

 

Hiába volt azonban ragyogó tehetség, az előkelő művészvilág nehezen fogadta be. Lokálokban lépett föl, míg 1942-ben behívták katonának. Szovjet fogságba került, többször megszökött. Három év múlva szerelték le és ismét a pesti éjszakák zongoristája lett. 1947-től tanulmányait Ferenczi György tanítványaként folytatta. (Kapcsolatukra jellemző, hogy Cziffra György első párizsi előadói jövedelméből egy Renault Caravelle autóval ajándékozta meg mesterét, mely akkoriban a budapesti Szent István park egyetlen magánautója volt.)

 

Ahogy a  II. világháború előtt, a Rákosi-korszakban is sokáig a pesti éjszakák zongoravirtuóza volt. Bárokban muzsikált (Savoy, Dunakorzó, Arizona stb.), s a pesti művész- és sportolóvilág lokálról lokálra követte (például Vásáry Tamás, Puskás Ferenc). Mezei Mária színésznő nemes egyszerűséggel „zongoracsodának” nevezte. Elhatározta, hogy külföldön próbál szerencsét. 1950-ben feleségével és kisfiával együtt egy oldalkocsis motorkerékpáron utazva megpróbált disszidálni, de az ÁVH elfogta és fizikai bántalmazások után egy kényszermunka-táborban kőtömböket hordattak az érzékeny kezű művésszel.

 

1953-ban szabadult, és bár kezei a durva munkától tönkrementek, újra a zongorázással próbálkozott. Senki sem hitte, hogy ennyi zongora nélküli év után feljuthat a csúcsra. Ismét a pesti éjszakában, lokálokban játszott. Köztük a budai várbeli Old Firenzében, ahová sokan csak az ő játékáért jártak. Egy-egy véletlen szerencse révén pódiumra léphetett, koncertjein zsúfolásig megtelt a nézőtér. 1956 október elején Budapesten Liszt Ferenc Rákóczi-indulóját közel 10-szer játszotta ráadásként, míg végül a rendőrség ürítette ki a hangversenytermet.

 

Így érkezett el 1956. október 22., amikor Bartók II. zongoraversenyét játszotta. A közönségből úgy tört ki a taps, mint az izzó láva – írta később. Sokan máig állítják, hogy ennek a hangversenynek nem kis része volt az október 23-i hangulat alakításában...

 

FOLYTATÁS ITT

ÉLETRAJZI FILMJE ITT NÉZHETŐ MEG