Szerző: Sághi Erna
2016.03.27.
Először lép ki a független színházi keretekből a nevét viselő társulat 1998-as megalakulása óta, és dolgozik kőszínházban Pintér Béla. Évek óta minden hasonló felkérést visszautasít, mert minden művészi ambícióját leköti saját csapatának működtetése, amelyben rendszerint ő a darab írója, az előadás rendezője, és mindig játszik is. Pintér régóta Puccini-rajongó, ízlelgette már a Pillangókisasszony adaptálásában rejlő lehetőségeket is, de A köpeny című, szerelmi háromszög történetet feldolgozó egyfelvonásos eszébe juttatott egy vidéki polgármesterről terjedő bulvárhírt, amely az eredeti operalibrettó egyes motívumait megőrző, de teljesen új színpadi mű írására késztette. A Katona prózai színészei szokatlan módon mind végig énekelnek, Kéménczy Antal – Pintér állandó zenei munkatársa – zongorakíséretével.
Mint a mai közéletre reagáló darabjaiban, ebben is megtestesül Pintérnek a 2010-es politikai fordulat után többször elsütött bonmot-ja: „az előző kormány pénzt adott a színházi alkotóknak, a jelenlegi pedig témát”. A színházi nyelv gyökeres megújításával itthon és külföldön egyaránt népszerű, számos rangos díjjal elismert szerző többször nyúlt az operaformához.
Társulatának egyik leggyakrabban játszott, emblematikus előadása az erdélyi népdalokból építkező Parasztopera, amely a műfaj klasszikus elemeit is integrálja. Pintér már ekkor kedvtelve játszott az énekbeszéd adta dramaturgiai lehetőségekkel, a szöveg megemelésének és idézőjelbe tételének ez a módja a cselekmény továbblendítésére és a prózai színészek énekhangbeli hiányosságainak áthidalására is megoldást kínál.
A bulvárpletyka ezúttal is csak apropóként szolgál Pintér Bélának arra, hogy egy önnön törvényei szerint működő mikrokörnyezetben drámai szituációt, konfliktusokat, emberi karaktereket teremtsen...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.