Szerző: Dr. Sándor Zsuzsa
2016.03.22.
Nyelvész barátom bizonyára pontosabban tudná elmagyarázni, hányféle értelemben használjuk ezt a kifejezést. Mert persze mást jelent a köznapi, és megint mást a jogi nyelvhasználatban.
A baj akkor van, amikor valakire mindkét értelemben ráillik. És még nagyobb a baj, ha az illető komoly vezetői posztot tölt be. Aki mostanában kicsit is figyelte az igazságszolgáltatásról szóló beszámolókat, annak nem kell sokat törnie a fejét, hogy rájöjjön, kire, kikre illik ez a leírás. Ki az a bírósági vezető, aki kukoricán térdepelteti azt a pályázót, aki említeni merészeli, hogy túl sok gyakorlatlan bíró ítélkezik, mert az idősebbek nyugdíjba „vonultak”. (Pedig milyen eufemisztikus kifejezést használt szegény a kényszernyugdíjazás helyett!) És ki az, aki nyilvánosan alázza meg ugyanezt a pályázót azért, mert szakmai pályamunkájában elfelejtette az egekig magasztalni az Országos Bírósági Hivatalt (OBH-t) és annak zseniális elnökét. Ki más lenne, mint maga az elnök asszony: Handó Tünde. Miközben jól tudja, hogy a pályázó meghallgatásáról készült jegyzőkönyvet bárki elolvashatja a bíróság honlapján. Nem számít, hadd tudja meg mindenki, milyen stílus uralkodik az OBH-ban.
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.