Szerző: Nagy Tamás
2016.03.17.
Egy nemzet megmaradásának fontos pillérei az ünnepek. Az ünnep nem egyenlő a megemlékezéssel. Az ünnep több, mint a megemlékezés, az ünnep maga az azonosulás. Azonosulás a múltunkkal, azonosulás a történelmünkkel, azonosulás a hőseinkkel. Az azonosulás a hála legemelkedettebb formája.
Hála mai szabadságunkért, aminek a véres árát a XIX. században 1848-49-ben fizették meg eleink. Ugyanezt a véres árat fizették apáink 1956. októberében. Mi ezt a gyönyörű szabadságot 1989-ben ingyen, vér és egyetlen pofon nélkül kaptuk, mert eleink már életükkel és vérükkel fizettek érte. Mire kötelez minket a hőseink iránt táplált hála? A szabadság méltó megélésére, méltó viselkedésre, méltó döntésekre. Mert méltatlan az a nemzet a szabadságra, amelyik eltűri azt, ami ebben az országban történik.
Méltatlan a szabadságra az a nemzet, amelyik eltűri, hogy önmaga lényegének legszentebb kifejezőjét, a nemzet fogalmát, 1848 legszebb versének a Nemzeti dalnak címében szereplő jelzőt, ami régen csak a legnagyszerűbb intézményeink neveit illethette, mint Nemzeti Színház, vagy Nemzeti Múzeum, ma trafikokra, mosodákra, turkálókra aggassák. Méltatlan a szabadságra az a nemzet, amely hagyja, hogy megfosszák történelmi összetartó erejétől, az Alkotmánytól, egy törvényi tákolmánnyal helyettesítve azt. Méltatlan a szabadságra az a nemzet, amely hagyja, hogy hatalmasai megfosszák a sok száz éven át óhajtott államformától, az 1848-ban is zászlóra tűzött Respublikától, mai nevén a Köztársaságtól.
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.