Szerző: Proletair
2016.03.29.
Mindennemű katonai hadművelet a felderítéssel kezdődik. A támadni készülő hadseregnek minden információra szüksége van egy sikeres hadművelet megindításához. A felderítés a védelemre berendezkedett hadsereg számára is létfontosságú. Sokáig az emberi szem volt a felderítés első számú „eszköze”, azonban a haditechnika fejlődésével előtérbe kerültek egyéb felderítési módok is. Mi van, ha az ellenség nem látható csak hallható? Nos, marad a fül. Ám addig, amíg a szemnek segítségképpen ott volt a távcső, a fülnek sokáig nem akadt ilyen leleményes technikai „rásegítője”. A fülelés, mint felderítési mód azonban szépen fejlődött, és ez a poszt a fülelés technikai módjait mutatja be, az „őskortól” napjainkig.
Az 1972-es Katonai Értelmező Szótár (Zrínyi kiadó) ekképpen fogalmaz: Fülelés- a felderítés egyik módja, amelyet korlátozott látási viszonyok között alkalmaznak. A fülelést fülelők, vagy fülelőőrsök valósítják meg. Ebből sajnos sok technikai adat nem nyerhető ki, így lássuk, mivel is lehet fülelni, ha messzebbről akarjuk észlelni az ellenséget.
A fülelés technikai erősítését az első világháború hívta életre. Persze a szemben álló felek nagyon is jól hallották egymást ott a lövészárkokban, leírások szerint néha a köhögésük alapján meg tudták különböztetni a szemben lévő árokban kuporgó katonák egymást.
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.