Szerző: PuPu
2016.03.07.
Julius Caesarnak március ídusa előtt nyugtalan volt az
álma.Felesége sem aludt nyugodtan, rémálmok gyötörték, de a diktátor nem törődött az előjelekkel.
Annak dacára sem, hogy egy jós nem sokkal előbb felszólította:óvakodjon március idusától, ami a hónap tizenötödik napját jelentette.
Meg is gyilkolászták azok, akik féltették egyszemélyi uralmától Rómát, ezt a történetet pedig azóta ezerszer mondták el ilyen-olyan formában, és úgy látszik, van, aki tanult belőle.
Március 15.-én a demokrácia helyiérdekű apostola, Európa
megmentője, az asszonyok és lányok védelmezője, a vak kuvasz tulajdonosa
elrendelte a Nemzeti Múzeum környékének lezárását.
Nem kétséges, az államvédelemért felelős hatóság végre is fogja hajtani a parancsot, és olyan szoros gyűrűt von a védett vezető körül, hogy azzal legfeljebb az ő ánusza vetekedhet majd, melybe a zabszemet gőzkalapáccsal se lehetne beverni.
A Mi Boldogságunk beszari.
Nem kétséges, az államvédelemért felelős hatóság végre is fogja hajtani a parancsot, és olyan szoros gyűrűt von a védett vezető körül, hogy azzal legfeljebb az ő ánusza vetekedhet majd, melybe a zabszemet gőzkalapáccsal se lehetne beverni.
A Mi Boldogságunk beszari.
Most már ott tartunk, hogy lengyelekkel kell biztosítani
az ünnepség megfelelő fényét, mert ugye a szabadságot meg kell ünnepelni.
A műsor a médiának szól majd, hadd lássa ország-világ, hogy milyen melegen ünnepli Vezérét a magyar nemzet...
A műsor a médiának szól majd, hadd lássa ország-világ, hogy milyen melegen ünnepli Vezérét a magyar nemzet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.