LIONEL CRABB REJTÉLYES ESETE

KONTEOBLOG
Szerző: tiboru
2016.03.21.

A Konteóblog és a Tiborublog olvasói már többször tapasztalhatták, hogy a bloggazda érdeklődési területei közül négy (az összeesküvés-elméletek, a biztonságpolitika, a kémek és a hadtörténelem) elég gyakran találkozik. Ma posztunk ismét csak olyan téma feldolgozását tűzte ki célul, amely az imént említett négy halmaz közös eleme. Biztos vagyok abban, hogy kevesen hallottatok Lionel Crabb történetéről, s noha nem egy mai sztori (egy hónap múlva lesz hatvan éves), remélem, hogy utólag sem fogjátok sajnálni azt a húsz percet, amit időtökből az elolvasására szántok. Külön ajánlom a történetet tűzszerész barátaimnak azzal, hogy srácok, tényleg vigyázzatok magatokra!

Megszokhattátok, hogy ha posztunk főszereplője egy konkrét személy, rövid élettörténettel kezdünk. Most sincs ez másként.

1.) Ifjúkora

Lionel Crabb 1910 januárjában született egy dél-londoni külvárosban egy olyan családban, ami leginkább a lumpenproletár jelzővel lehetne illetni. A srácnak túl sok kitörési lehetősége nem volt; mindennel megpróbálkozott, amivel egy külvárosi fiatal csak megpróbálkozhatott a két világháború közötti években (kivéve a tanulást, mert valljuk be, Lionelnek számtalan erőssége volt, de az iskolába járás nem tartozott ezek közé). Volt szállítómunkás, újságkihordó, dolgozott piacokon és építkezéseken, míg végül a hajózás mellett tette le a voksát: először a Temzén közlekedő halászhajókon és áruszállítókon lábatlankodik, majd 1935-ben a tengeri kereskedelmi flottánál köt ki (hehe), s megszerzi a hivatásos tengerészi státuszt. Ugyanezzel a lendülettel csatlakozik az önkéntes haditengerészeti tartalékosokhoz (Royal Navy Volunteer Reserve), mert nem csinált titkot abból, hogy távlati céljai között a Királyi Haditengerészetnél történő elhelyezkedés szerepel prioritásként.

Egyes források szerint már gyermekkorában ráakasztották a „Buster” (mondjuk úgy: csibész, gazfickó, gézengúz) becenevet, mások szerint ezt felnőttkorában kapta Buster Crabbe amerikai filmszínész és olimpiai aranyérmes versenyúszó után.

Az 1939-ben kitört háborút kevesen fogadták széles vigyorral, de Lionel barátunk minden bizonnyal ezek közé tartozott. Egyrészt a háborús időszakok kedveznek a gyors karriereknek, másrészt egy hadban álló ország fegyveres ereje nem nagyon engedheti meg magának, hogy holmi iskolai bizonyítványokkal és oklevelek bekérésével bajlódjon, ha a hazát védeni szándékozó fiatalember bekopog a sorozóbizottság ajtaján.

ITT OLVASHATÓ