Szerző: Fabius
2016.03.12.
Nyájas Olvasók!
Töredelmesen bevallom nektek: elbasztam az életem! Ez van, nincs mit szépíteni, ráadásul kizárólag az én hibám. Nem okolhatok senki mást, nem mutogathatok, nem kereshetek mentséget se kifogást, én nem tanultam meg a 43 évem alatt normálisan lakhelyet választani.
Pedig egy átlagemberhez képest sokat és sokfelé próbálkoztam. Laktam vidéki megyeszékhelyen, a fővárosban - Pesten és Budán is - annyira vidéken, hogy oda a madár is csak akkor jár, ha kifejezetten dolga van, és egy rövid ideig - a kiköltözés szándéka nélkül - külföldön is. Laktam panelban, tégla gázos társasházban, vályogfalú régi parasztházban, fullos belvárosi kertesben, mégsem találtam meg az igazi helyem.
Mert az utóbbi időkben rá kellett jönnöm, az én álmom a Pasa Park!
Igen, a Pasa Park! A bámulatos dinamizmussal táguló lakásaival, "valahogy lett" tetőkertekkel, a lakóközösséggel, akik állam az államban lassan saját GDP-vel. Hej, ha ide költözhetnék az olyan lenne, mintha átlépnék egy másik dimenzióba! Itt nem tízforintos alapon ultiznak a haverok két kerti grillen szenesre sütött tarja között, hanem szétgurítanak néhány milliárdot mire felizzik a faszén.
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.