Szerző: Geo
2016.03.21.
Nagyon sokáig azt hittem, hogy a politika a nézetek világos ütköztetéséről, tárgyszerű vitákról szól - pedig már tanultam marketinget.
Az un. "márkahűség" legjobban a sportban figyelhető meg - nemzedékről nemzedékre képes öröklődni egy csapathoz való kötődés, a drukkerség.
Kevésbé erős a kötődés, de a legtöbb család ugyanolyan márkájú autót vásárol, mint amilyen a régi volt. Valahol a két példa közt helyezkedik el a pártszimpátia - tán közelebb a drukkerséghez. Az nyilvánvaló, hogy máról holnapra nem szokták megváltoztatni az emberek a véleményüket: a rögzült hűségnek előbb ki kell "olvadnia", majd csak ezt követően képes kialakulni egy új kötődés. Ezt lassítja az, amit kognitív disszonanciaként szoktak emlegetni, amikor korábbi tudásunk, hiedelmünk, meggyőződésünk ellentétbe kerül a tényekkel. Ilyenkor keresünk kifogásokat - "a labdára ment, nem is volt 11-es"; "igen, a mieink is lopkodgatnak, de mégsem olyan gazemberek"....; "de sokkal jobb a belső design-ja, sokkal jobb helyen van a szivargyújtója" - amit amúgy csak ritkán használok, stb.
A fenti tudálékoskodásból két dolog következik:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.